Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Misad Katalin: A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen
Misad Katalin magyar nyelvet nem „akadémiai” (tudományos vagy felsőoktatási) (lásd Szépe 1991: 152) célból kívánják felhasználni -nyelvtanulási motivációjuk szakmai vagy személyes jellegű. Anyanyelvükön kívül, mely általában világnyelv (angol, német), beszélnek még egy vagy két világnyelvet (francia, spanyol) s egy-egy kis európai nyelvet (cseh, szlovák). Szlovákiában ösztöndíjasként tartózkodnak, s mivel valamilyen okból kapcsolatba kerültek már magyarokkal, szeretnének - legalább alapfokon - megtanulni magyarul. Közéjük tartozik az a németországi matematika szakos hallgató, aki cserkészvezetőként évente kéthárom hetet tölt Magyarországon. Szlovákiában ösztöndíjasként tartózkodott, s a Comenius Egyetem Természettudományi Karán folytatott tanulmányai mellett a pozsonyi Magyar Tanszéken magyarnyelv-tudását is tökéletesítette. Vagy az az angol anyanyelvű londoni újságíró szakos hallgató, aki szakterületének a közép-európai kis nemzeteket választotta, s csehországi tartózkodása alatt figyelt fel a szlovákiai magyar kisebbségre. Pozsonyi részképzése idején szakmai céllal kezdett magyarul tanulni: kutatási területéhez kívánt magyar (szak)nyclvi ismereteket szerezni. A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásában nehézséget okozó grammatikai részrendszerekről A magyar mint idegen nyelv/hungarológia nyelvleíró oktatási programja napjainkban a funkcionális, a kontrasztív, a kognitív és a kommunikatív szemlélet szempontjait érvényesíti. A grammatika a kommunikáció-központú oktatásban nem elvont, hanem a nyelv működését feltáró szabályrendszer, más szóval eszköz a kommunikatív kompetencia elérésére (Éder-Kálmán-Szili 1984: 6). Ez a felfogás a nyelv grammatikáját szerves egésznek tekinti, amelyben a részrendszerek egymásba épülnek, és egymástól kölcsönösen függnek. A forrásnyelvi környezetben folyó idegennyelv-tanításban különösen nagy szerepe van a kontrasztivitásnak, illetve a kontrasztív nyelvi elemzésnek. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a magyar nyelvet a szlovákra való tekintettel írjuk le, de az általánosan elfogadott leíró magyar nyelvtant nem visszük át mechanikusan a magyarnak mint idegen nyelvnek az oktatásába. Ezzel nem az adott leíró rendszer helytállóságát kérdőjelezzük meg, hanem a bonyolultságát. A leíró nyelvtan részletesen kidolgozott kategória-rendszere szerint ugyanis a nem-anyanyelvü hallgatónak pl. 78 igei személyragot s a hangkapcsolódási szabályszerűségeket és kötöttségeket figyelembe véve több száz esetragot kellene megtanulnia, illetve felismernie (Naumenko 1985, 3). Mivel hallgatóink kivétel nélkül szlovák tannyelvű alap- és középiskolát látogattak, a nyelvi egybevetés kiindulópontja a forrásnyelv (tehát a szlovák) valamely 266
