Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Szabómihály Gizella: Mit oktat(ss)unk nyelvhelyesség címszó alatt a határon túli iskolákban?
Szabómihály Gizella „ Mondd helyesen! A mondatszerkesztésbe« van a hiba. (nem a mondatszerkesztésnél) Jelen voltam a megbeszélése n. (... a megbeszélésnél) [...]” (Szuchy, 1999: 19). A középiskolai tantervek és a tankönyv szemlélete lényegében megegyezik az itt bemutatott tankönyvekével, sőt egyes esetekben még merevebb is, például a -né módjellel kapcsolatban az egyetlen középiskolai magyarnyelv-tankönyv szerzője így fogalmaz: „A feltételes mód jelen idejének egyes szám 1. személyi! alanyi ragozású alakjában mindig -né a módjel: adnék" (Kovács 1997: 88, elemzi Simon 2005). 4. Az empirikus kutatások eredményeinek hasznosíthatósága az oktatásban A fenti rövid áttekintésből is látható, hogy az elemzett nyelvtankönyvek szerzői egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy kisebbségi helyzetben élő diákok fognak e könyvekből tanulni. A magyartól eltérő szlovák nyelvi jelenségekre is csak egy-két példával hívják fel a figyelmet,5 s ezek sem olyan jelenségek, amelyek tapasztalataink szerint gondot okoznának a beszélőknek. Az utóbbi években megvalósított empirikus szociolingvisztikai és kontaktológiai vizsgálatok alapján a szlovákiai magyarok nyelvhasználatát az alábbi főbb jegyek jellemzik: a) a közösség kétnyelvűségéből adódóan kontaktusjelenségek fordulnak elő bennük a nyelvi rendszer minden síkján, a legnagyobb mértékben a szókészletben; b) a beszélők nyelvhasználata nyelvjárásiasabb és régiesebb, mint az egynyelvű magyarországiaké; c) egyénenként változó mértékben jelentkezik a nyelvi deficit, a nyelvi bizonytalanság és a nyelvi hiány (minderről bővebben 1. Lanstyák 2000: 158-206). A Gramma Egyesület és Nyelvi Iroda nyelvi közönségszolgálatához érkező kérdések elsősorban azt mutatják, hogy a tudatos szlovákiai magyar beszélőket leginkább a nyelvi hiány foglalkoztatja: bizonyos fogalmaknak, szlovák szakkifejezéseknek nem ismerik a magyar nevét. Amint már más helyütt is kifejtettük, a szlovákiai magyarnyelv-oktatásnak sokkal nagyobb mértékben kellene reflektálnia erre a helyzetre (1. pl. Lanstyák- Szabómihály 1994; Szabómihály 2005). Elsősorban is szükség volna a példaanyag megváltoztatására, mai szövegekkel való helyettesítésükre. Csökkenteni 5 A 6. osztályos könyvben néhány példamondat van a számnévi jelző után álló főnévre (pl. A hatodik osztályban harminc gyerek tanul), ezeket a következő kérdés követi: „Milyen nyelvhelyességi szabályt tudnál megfogalmazni az előbbi példák alapján? Vajon a szlovákban (németben, angolban) is így van? (Szuchy 2006: 64). 256
