Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Szabómihály Gizella: Mit oktat(ss)unk nyelvhelyesség címszó alatt a határon túli iskolákban?

Mit oktat(ss)unk nyelvhelyesség címszó alatt a határon túli iskolákban?

kellene a nyelvtani tananyagot, így például a 8. osztályban túldimenzionált az összetett mondat tárgyalása, a 9. osztályban pedig indokolatlanul sok teret kap a teljes nyelvtan ismétlése, helyette véleményünk szerint a szövegtani részt kellene kibővíteni és természetesen korszerűsíteni. Korlátozni kellene továbbá a nyelvtani elemzéseket, s ugyanakkor több időt kellene fordítani az aktív - írott és beszélt - nyelvhasználat gyakoroltatására. Ez utóbbi esetben életszerű, a mai szlovákiai magyar valóságnak megfelelő témákat és színtereket kell választani.

Az adott tantervi keretek között jelentősen át kellene alakítani az ún. nyelvhelyességi témákat. A megbélyegzett nyelvi formákkal (pl. nákozás, suksükölés és szukszükölés, -e kérdőszócska helye) természetesen foglalkozni kell, ki kellene azonban térni ezek nyelvjárási hátterére. A jelenlegi tankönyvekben nem tárgyalt, de fontos jelenségek még az alábbiak:

a) A közvetett és közvetlen kölcsönzések különböző típusainak tárgyalására elsősorban a szótani részben lehet sort keríteni, a szóképzés kapcsán ki kellene térni a kicsinyítő képzős formáknak a magyarországinál gyakoribb használatára (1. pl. Lanstyák 2000: 200-205), az ún. állandó határozók témakörénél pedig a fiatalok által is használt kölcsönvonzatokra, pl. ebéden van ’ebédelni van’, hív valakinek ’felhív valakit telefonon’ (Lanstyák 2000: 206-209).

b) Több témához is kapcsolható a számbeli egyeztetés: a vizsgálatok szerint a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában mind az alany-állítmányi szerkezetben, mind az állapothatározók esetében gyakoribb a számbeli egyeztetés, mint Magyarországon (Lanstyák-Szabómihály 1997: 80-90; Lanstyák 2000: 216-218).

c) Legalább két témakört érint a másodnyelvi hatásra jelentkező redundancia: a kötelező szlovák nyelvtani nem hatására nők esetében a -nő utótagú foglalkozásnév gyakoribb olyan esetben is, amikor a magyarországi nyelvhasználatban vagy a generikus forma, vagy az asszony szóval bővített szerkezet a használatos (Lanstyák-Szabómihály 1997: 71-73; Lanstyák 2000: 221-223); a másik eset a személyes névmási tárgy gyakoribb kitétele olyankor is, amikor a magyarban a tárgyas igei személyrag miatt az felesleges (Lanstyák-Szabómihály 1997: 71-73; Lanstyák 2000: 221-223).

d) Szintén több helyütt kellene foglalkozni az analitikus és a szintetikus szerkezetekkel, az előbbiek gyakoribb használatával.

Életkori sajátosságok miatt a felső tagozaton nyilván ezeket a jelenségeket inkább gyakorlati, mint elméleti szempontból kell tárgyalni, a középiskolában azonban már mód nyílik ezek mélyebb elemzésére, sőt az említett kutatások257