Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Lanstyák István olyan településeken élnek, ahol a kisebbségi lakosság erős többségben van, gyakori nyelvi probléma a másodnyelv hétköznapi regisztereinek elégtelen ismerete, pontosabban az alapvető másodnyelvi beszédkészség hiánya. A kisebbségi beszélők egy része egyáltalán nem ismeri a közösség másodnyelvét, a többségi nyelvet (nemcsak nem beszéli, nem is érti), vagy csak egészen töredékes ismeretei vannak róla. Sajátos probléma az első nyelv globális ismeretének, a különféle első nyelvi készségeknek a hiánya - ebbe a csomagba sorolhatók a nyelvvesztésből, ill. nyelvcseréből adódó problémák. Egynyelvüségi és kétnyelvüségi körülmények közt egyaránt előfordul, a mai globalizálódó világban alighanem egyre gyakrabban, hogy a beszélőnek valamely idegen nyelvre volna szüksége, amelyet nem ismer (pl. ahhoz, hogy egy munkakört betölthessen). A nyelvi készségek hiányát külön problémacsoportként tarthatjuk számon, még ha ez összefügg is a nyelvi hiánnyal kapcsolatos egyéb problémákkal, mivel az egyes készségek, ill. ezek hiányosságai viszonylag függetlenek lehetnek egymástól. Ilyen típusú hiányról beszélünk pl. akkor, ha a beszélő nehezen olvas, vagy ha írásban ügyetlenül fogalmaz. Az olyan beszélőknél, akik többségi nyelvű iskolákba járnak, jártak, előfordul, hogy egyáltalán nem tudnak az anyanyelvükön írni, ugyanis a többségi nyelvű iskolákban a tanulók tantárgyként sem tanulják anyanyelvűket. Az sem ritka, hogy a (formálisabb stílusú) szövegeknek a megértése szóban is gondot okoz nekik. Kétnyelvű környezetben nagy gond lehet a fordítási készségek hiánya is. A nyelvi hiány kiküszöbölése A makroszintű nyelvi hiány csökkentésének nem az iskola a fő színtere, hanem a politika: ott, ahol ennek nincsenek objektív akadályai, a nyelvi hiány mérséklésének egyedüli igazán hatékony eszköze a k i s e b b s é g i nyelv használati színtereinek kibővítése, a szakoktatás kiterjesztése, a munkahelyi kétnyelvűség bevezetése, ill. erősítése, a kisebbségi nyelvek státuszának és presztízsének tudatos emelése által. Mivel azonban erre a megoldásra - ismert politikai okokból - nemigen lehet sehol belátható időn belül számítani, ezenkívül pedig vannak kis létszámú közösségek, amelyekben ezek a megoldások nem vagy csak részlegesen alkalmazhatók (ilyen a muravidéki magyar kisebbség is), fontos, hogy az iskola is azon legyen, hogy a maga eszközeivel hozzájáruljon a nyelvi hiány csökkentéséhez. Ennek egyik módja a magyar nyelvhasználat bátorítása, fontosságának hangsúlyozása, a magyar nyelv presztízsének, társadalmi értékének erősítése minden lehetséges eszközzel (Péntek 1999: 42; 1. még Péntek-Benő 2003: 21 és passim), hogy a beszélők akkor is motiválva legyenek - ahol csak lehet - anyanyelvűket használni, ha 240