Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Lanstyák István: Nyelvi probléma és iskola
Nyelvi probléma és iskola esetleg sorsuk úgy alakul, hogy másodnyelvdomináns kétnyelvűvé válnak, és anyanyelvűk használata nehézségekbe ütközik. Ahogy arról föntebb a stílusproblémák kapcsán már beszéltünk, a tanulók dialektus- és regiszterkészletének bővítése, különös tekintettel a standard dialektusra (beleértve annak formálisabb stílusváltozatait) és a szaknyelvekre, a nyelvi hiány mérséklésének is fontos eszköze. Ugyanakkor az általános műveltség megszerzését célzó regiszterelsajátításon túl fontos, hogy az oktatás e tekintetben gyakorlatközpontú legyen: azokon a területeken kell elsősorban a nyelvi hiány enyhítésére törekedni, ahol annak gyakorlati jelentősége is van. Nagy gondot kellene fordítani például arra, hogy a tanulók megismerjék az általuk a hétköznapi életben használt kontaktusjelenségek - mindenekelőtt többségi nyelvi eredetű kölcsönszavak - közmagyar, ill. magyarországi megfelelőit is. Fontos tanulóinkat fölkészíteni arra, hogy ha Magyarországon vagy más határon túli régióban szeretnének tanulni vagy munkát vállalni, vagy akár csak kirándulni, ne legyenek kommunikációs nehézségeik. A szókincsnek ezt a rétegét - ahogyan ezt már föntebb említettük - tudatosan kell tanítani (erre 1. Lanstyák 1994/1998; vö. még Péntek 1999: 26-31). Ehhez hasonlóan kellene egyébként kezelni a közkeletű táj szavak közmagyar megfelelőit is. Azt mondani sem kell, hogy a tanulók által használt formákat nem mint helyteleneket vagy alacsonyabb rendüeket kell szembeállítani a standard formákkal mint helyesekkel vagy helyesebbekkel, ellenkezőleg: a helyi tájnyelvi formákat és kontaktusváltozatokat kell elsődlegesnek, az „édes anyanyelv” elengedhetetlen részének tekinteni, melyekhez a beszélő a leginkább kötődik, melyek a legszervesebben hordozzák nyelvi identitását (vö. Csernicskó szerk.: 2003: 204, Csernicskó 2004: 32-33; vö. még Péntek-Benő 2003: 19, 125), s amelyek különös jelentőségűek a számára; a standard formákat mint a tágabb körben való kommunikációt elősegítő hasznos segédeszközöket kell láttatni, amelyek ezentúl alkalmasak lehetnek arra is, hogy a tanulók egyetemes magyar nemzeti kötődését, identitását is kifejezzék. Itt is érdemes újra hangsúlyozni azt, amiről föntebb már volt szó, hogy ti. az iskola fontos feladata, hogy megtanítsa a tanulókat a nyelvi segédeszközök (szótárak, nyelvtanok, szakkönyvek, internetes források) használatára (a nyelvi segédeszközökre 1. Eőry 2007). A szótárak és kézikönyvek elavultsága miatt különösen az internet tud rendkívül hatékony eszköz lenni a nyelvi hiányok felszámolásában, csak meg kell tanulni megfelelően használni (1. Szabómihály 2007b); erre mind az informatika, mind pedig az anyanyelvi órákon nagy gondot kellene fordítani. Nemcsak az online szótárakra mint a nyelvi hiány betöltésének egyik lehetséges forrására kell felhívni a tanulók figyelmét, hanem ennél még fontosabb, hogy a tanulók képesek legyenek az interneten megtalálni az olyan típusú szövegeket, amelyekben a számukra szükséges szavak, kifejezések, nyelvtani elemek és szerkezetek nagy valószí241
