Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Péntek János: A romániai magyar közoktatás a kétnyelvűség szemszögéből
Péntek János is ráférne a gyors segítség .... /Bekezdés/ A líceumi oktatás a fent említett megyékben szintén sajátos helyzetet mutat. Temesvárott, Aradon, Brassóban, Besztercén, Szebenben, Nagybányán és mindenütt, ahol egyetlenegy líceum vagy tagozat működik magyar nyelven, a tanulók ötven százaléka vagy még ennél is több azért nem tanul anyanyelvén, mert a választott profilban nincs magyar nyelvű osztály.” (Murvai 2004: 5) Becsült számokban kifejezve ezt a helyzetet: az 55-60 ezer románul tanuló magyar gyermeknek hozzávetőleg a fele lehet olyan kényszerhelyzetben, hogy magyar iskola hiánya miatt nem is gondolhat anyanyelvű tanulásra. A maradék 25-30 ezer tanulónak, illetve szüleinek a választása más tényezőkkel van összefüggésben. Sorbán Angella vizsgálatai szoros összefüggést tárnak föl mint független változóval a család homogén vagy vegyes voltával, az előző nemzedék(ek) iskolaválasztási gyakorlatával, a szülők társadalmi státusával, valamint a társas (baráti és munkahelyi) kapcsolatokkal. Ezek nem annyira ok-okozat, mint inkább objektíve létező, vizsgálatokkal kimutatott statisztikai összefüggések, kovarianciák (Sorbán-Dobos 1997; Sorbán 2000). Nem érdektelen arra is felfigyelni, hogy társadalmi státus tekintetében a tömbmagyar és a vegyes (észak-erdélyi) régióban inkább a munkás- és a hivatalnokcsaládokra jellemző, hogy román iskolába íratják gyermekeiket, a szórványmegyékben az értelmiségi, valamint a vállalkozó családokra (Sorbán-Dobos 1997: 311). „A román tannyelvű iskola a kisebbségi kulturális viszonyrendszerből való kilépés egyik lépcsőfoka” - álllapítja meg Sorbán Angella (Sorbán 2000: 169). Ez már a felcserélő kétnyelvűséggel együttjáró folyamat kezdete, amely nyelvvesztést eredményezhet, és ez aztán átvezet a teljes identitáscsere stációin: az etnikai identitás, majd a felekezeti identitás elvesztésén. Az ezzel kapcsolatos véleményekben és az országos trendekben tetten érhető az államnyelvnek a kiemelt státusával összefüggő magasabb presztízse, vonzása és a kisebbségi anyanyelv negatív megítélése, használati értékének lebecsülése. És alapvetően ennek a következménye a felcserélő, szubtraktív kétnyelvűség. Irodalom BÁLINT Emese - PÉNTEK János szerk. 2009. Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Kolozsvár: A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 5. COCORA Beatrice 2004. A romániai kisebbségi oktatáspolitika változása és a nyelvi kényszerpályák alakulása. In: Bakonyi István-Nádai Julianna szerk., A többnyelvű Európa. XIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Győr: Széchenyi István Egyetem Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék. 362-372. 214
