Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Zágorec-Csuka Judit: Az anyanyelv az életemben. Hűség és kétnyelvűség a muravidéki magyarok identitásának tükrében
Az anyanyelv az életemben maradtak. A magyar nemzet anyanyelve által és nem a vallása által valósítja meg az önazonosságát. Az anyanyelv erős kötelék, és akkor is vállalni kell, ha a kétnyelvüség-kutatók tartanak arról előadást, hogy a szlovéniai kétnyelvű oktatás nem éppen sikertörténet, és még igazuk is van. Csak nekem nehéz szembesülnöm azzal, hogy sikertelen nyelvi léthelyzetben élek, és nekem hűségesnek kell lennem ehhez a nyelvi közeghez még akkor is, ha pongyolának, nyelvjárásiasnak tartják, szókincsben szegénynek. Az anyanyelvem nekem nem nyelvi definíció, sokkal több, számos lehetőség és számos buktató kettőssége. Benne van minden, egyfajta transzcendencia, mert teljes csak akkor lesz, ha létem elvesztésével az is elveszik. Nem kell futni külön-külön kis célok után, mert nincsen más út, csak egy út van, s ebben mindenki egyért, és egy mindenkiért fog együtt haladni, fejtette ki egy alkalommal Wass Albert költő. S ez a megállapítása a magyar nyelv fejlődésére és megmaradására is érvényes. Miért? Mert az anyanyelv „Istentől” való érték, a nemzet kincse, belőle keletkezett és fejlődik tovább. Ezért nem kell félteni, hogy elvész, felszívódik, nyoma sem marad. A gyökér mindig megmarad, mert hűséggel öntözik. Wass Albertet idézem: „Aki hűséget vet, életet arat és a gyökér megmarad. ” 2. A kisebbségi lét környezeti struktúrája és az anyanyelv „Elindulva a testvérnyelvek, testvérnépek humánumának közös tereiről..." A kisebbségi lét nem öröktől fogva létező minőség, hanem történetileg változó viszonyrend is. Az információs társadalom korára a kisebbségi lét is problematikussá vált nemcsak a Muravidéken, ahol élek, hanem abban a hét országban, amely Magyarországgal határos, és ahol nemzetiségi létben élnek a magyarok, ahova szétszóródtak a trianoni békeszerződést követően. 1920-tól egészen napjainkig az európai nemzetállamok kíméletlenül kísérleteztek az egységesítő nemzetállami szándékkal a szovjet, a jugoszláv vagy éppen a XXI. század elején a globális embertípus kialakításával. De az Európai Unióba lépve az új európai trendek kereszttüzébe került a muravidéki magyarság és annak nyelvi identitása is. Most a többség is megélheti a korlátozottságot, a kontrollvesztett kiszolgáltatottságot a globális erőktől, a multinacionális cégektől, a tőkés társaság hatalmával szemben, és a szlovéniai magyarság mellett a szlovének is egyszerre csak zavartan látják, hogy valójában kulturális kisebbséget alkotnak az információs világ többségi globális polgáraival összevetve, vagyis nyelvi kisebbségben élnek a franciákkal és az angolokkal szemben, sőt egyre nagyobb teret hódít az angol nyelv. Ilyen viszonyrendszerben a kétnyelvű (szlovén-magyar) nyelvhasználat is átértékelődik, változik a megszokott jelentéstartalmak 139
