Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei volt,8 így néhány nemzetiségi egyén kizárólag az említett egypártrendszerbeli politika mozgástere keretében próbálkozhatott segíteni a helyzeten. A lehetőségek azonban rendkívül korlátozottak voltak, hiszen - amint azt többen állították - a párttestületek keretében a magyar közösséggel kevésbé szimpatizáló személyek domináltak, akiknek elsősorban a probléma formális, és kevésbé a gyakorlati megoldása volt elsődleges.9 A kétnyelvű oktatás bevezetése A múlt század ötvenes éveinek végére, különböző negatív hatások révén, amint már említettük, elégé megfogyatkozott a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak a száma, ami „indokolttá” tette egy új modell keresését. A nemzetiségileg vegyesen lakott terület egészét illetően eltérő volt a helyzet, tehát mindenütt nem üresedtek meg a magyar tagozatok, azonban a jelentős csökkenés általános jellege vitathatatlan. A felsőbb tagozatokra az általánosnál erőteljesebben jellemző volt a „megüresedés”. Bence már idézett tanulmánya alapján a helyzet a lendvai járásban volt a legrosszabb, különösképpen a lendvai városi tagozatokban, ahol állítólag a magyar nemzetiségű tanulóknak több mint a fele szlovén osztályokba járt (Bence 2005). A modellkeresés - több egykori pedagógus egybehangzó véleménye alapján — nem zajlott széles körben, és a szakmai viták, elemző tanulmányok szinte teljességében elmaradtak. Varga Sándor, a helyzet egyik jó ismerője és támogatója kritikusan állapította meg, hogy az előkészületi teendőknél csupán maroknyi személy működött közre (Székely András Bertalan szerk. 2008; Göncz László 2006a: 15-26). Az idézett interjúalanyok a közreműködő szlovén szakemberek közül leginkább Bela Horvat és Ivo Orešnik nevét említik. Az utóbbi különböző későbbi felidézéseiben is utalt arra, hogy olyan oktatási rendszert kívántak létrehozni, amely „később is megkönnyíti az emberek egymás közötti párbeszédét, valamint széles körű lehetőséget nyújt a nemzetiség fejlődéséhez”. Varga József szerint a bevezetéskor azonban olyan feltételek és állapotok uralkodtak, hogy azokra építkezve, illetve onnan indulva - a magyar nemzeti tudat szempontjából - szinte lehetetlen volt a modell meghirdetett céljainak a megvalósítása (Göncz László 2006a: 105-112). 8 Nemzetiségi jellegű érdekvédelmi szervezet létrehozására az őshonos magyar és olasz nemzeti közösségek esetében csak az 1974-ben elfogadott köztársasági alkotmány teremtett jogi alapot, aminek következtében 1975-ben megalakultak a járási magyar nemzetiségi oktatási-művelődési érdekközösségek is. 9 A szerző által készített mélyinterjú. 103
