Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
{Petőfi, 1960, fordította Štefan Šerko; Puszták népe / Ljudstvo puste, 1962, fordította Štefan Sedonja), Molnár Ferenc, Zilahy Lajos (Valamit visz a víz / Nekaj plava po vodi, 1963, fordította Jože Ftičar), Fejes Endre Pokopališče (Rozsdatemető, 1964, fordította Jože Olaj), Móricz Zsigmond (Légy jó mindhalálig, 1966, fordította Jože Ftičar), Moldova György (Sötét angyal / Temni angel, 1966, fordította Jože Olaj), Füst Milán (Feleségem története / Zgodba moje žene, fordította Vilko Novak), Jókai Mór (Az arany ember / Zlati človek, 1966, 1967, 1975, fordította Štefan Sedonja ; Fekete gyémántok / Črni diamanti, 1969, fordította Vlado Peteršič; Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán / Velikaš, Velikašev sin, 1969, fordította Jože Hradil), Németh László (Iszony / Groza, 1966, fordította Drago Grah), Mikszáth Kálmán (Különös házasság / Nenavadna poroka, 1968, fordította Drago Grah), Tamási Áron (Ábel / Ábel, 1968, fordította Vlado Peteršič), Somogyi Tóth Sándor, Veres Péter és Örkény István műveit fordították le. A 60- as évek végén, 1969-ben jelent meg szlovén fordításban Ljubezen (Szerelem, fordította Jože Hradil) címmel a kortárs magyar próza antológiája, és 1967-ben Szabó Magda Az őz / Srna című regénye Jože Olaj fordításában szlovén nyelven. A korszak egyik hangadó fordítója Stefan Barbarič volt, aki nemcsak magyar szépirodalmat fordított szlovén nyelvre, hanem kitűnő recenziókat is írt a lefordított művekről, s ezzel formálta a szlovén irodalmi közvéleményt. Tamási Áron írói arca / Pisateljska podoba Ar ona Tamásija címmel írt egy recenziót 1968-ban az Abel című regényről, amelyet Vlado Peteršič fordított le szlovén nyelvre. A recenzió utószóként jelent meg a regényben, amelyben felvázolta Tamási Áron életpályáját, honnét jött és mihez kötődött az író. Részletezte a trilógiát. Karakterizálta Ábelt mint főszereplőt, akinek három jellemvonását emelte ki: önállóságát, szorgalmát és egyenes gerincét, tartását. A főhős ezeket az emberi tulajdonságokat meg is tartja még akkor is, ha ebből kára származik. Az Ábel-trilógia Ábel élettörténetét mutatja be, amikor a hős erdőellenőrként tevékenykedett a Hargitán. Majd továbblép, elmegy a városba, és később Amerikába is. De idővel visszatér szülőföldjére, oda, ahonnét elindult, megérkezik a földhöz, a szülőföldjéhez. Mindig megőrzi humorát és józan paraszti eszét, vallja, hogy: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk.” Ábel kritikája, a civilizáció kritikája is, amikor az emberi érzések sivárrá válnak, és elkezdődik az ember robottá válása is. A székely fiú is a fogyasztói társadalom rabjává kezd válni. Az író kiélezi a regényében a 35
