Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
dezvények felértékelődnek: diktatúra. Az intézményrendszer hierarchikus felépítése. Szocialista termékekkel öntötték el Magyarországot. (A rendszerváltozás..., www...) Ilyen körülmények közt működött a fordításirodalom is Magyarországon. 3.2. A magyar szépirodalom szlovén nyelven 1945 után 3. 2. 1. Fordításirodalom az 50-es és a 60-as években magyar szépirodalomból szlovén nyelven Az ötvenes években az agresszív politikai viszonyok akadályozták a kulturális mozgásokat. A fordításirodalom csökkenését a második világháború utáni korszakban, főleg az 50-es években, dr. Vilko Novak és dr. Stefan Barbarič oldotta fel. 1954-ben Štefan Barbarič Illyés Gyula magyar népmeséit és Móricz Zsigmond Rózsa Sándor / Sándor Roža című művét, majd Móra Ferenc A Pál utcai fiúk / Dečki Pavlove ulice c. ifjúsági regényét fordította le szlovén nyelvre, amely több utánnyomást, átdolgozást (1965, 1967, 1969, 1978) is megélt. A 60-as években Szlovénia minden korábbinál nyitottabbá vált a magyar irodalom befogadására. Štefan Barbarič A Pál utcai fiúk fordításához utószót is írt, amelyben a főszereplőket a következőképpen méltatta: „A Pál utcai fiúk vállalkozókedvének, bátorságának és áldozatvállalásának dicsérete, magasztalása a mű. Két ellentétes csapat játéka, vagyis a valódi élet előjátéka: a fiúknak szembe kell nézniük a nehézségekkel és a valóságos testi és lelki megpróbáltatásokkal, s ezzel csiszolódik a jellemük, bővítik a tudásukat az emberekről és a világról. Az iskolások egy csapata tulajdonképpen először szembesül és találkozik a létezés keserű tapasztalataival, amely beépül a tudatukba. A fiatalok felismerik azt is, hogy az élet nemcsak kényelmet hoz, ami jól esik, amely megelégedettséggel tölt el, de megpróbáltatások, döntések elé, véres megszorítások közé állít, hogy tudják teljesíteni a küldetésüket. Ez ősidők óta így van, és sorsnak nevezik.” (Štefan Barbarič, 1965:158) Barbarič szlovén irodalmi folyóiratokban több magyar szerzőt mutatott be (Tamási Áront, Déry Tibort, Sánta Ferencet, Németh Lászlót), és ezt olyan módon tette, hogy az irodalmi opusuk elemzése mellett az irodalmi alkotásaikból is közölt részleteket. Ezt követően Elyés Gyula 34
