Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
jesen el is tűnt, továbbá, hogy a társadalmat nagyfokú igazságosság és biztonság jellemezte. (Dr. Janko Prunk, 2010) Ezen a társadalmi szférán belül mozgott a szlovén könyvkultúra és fordításirodalom Jugoszlávia Szlovén Köztársaságában 1991-ig, amikor megtörtént a rendszerváltás, és létrejött Szlovénia mint nemzetállam. Magyarországot az 1945^18 közötti időszakban a politikai pluralizmus jellemezte. Négy párt alkotta a kormányt: a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Kisgazda Párt és a Nemzeti Paraszt Párt. Egyetlen közös vonásuk az volt, hogy a kultúrát propaganda célokra használták fel (saját elképzeléseiket népszerűsítették). A vallás- és közoktatásügyi miniszter Keresztury Dezső volt. 1947-től bevezették az orosz nyelv kötelező oktatását. A Kádár-korszak 1956 novemberétől az 1980-as évek közepéig tartott. Szakaszai: 1956-1958: a művelődéspolitika teljesen alárendelődött a hatalmi politikának; megfigyelhető az egész Kádár-korszakra jellemző szimbolikus egyidejűség. 1958-1962: Kádár a közepesen nívós szocialista műveket részesítette előnyben; az értelmiség, ha szerephez akart jutni, akkor kénytelen volt valamiféle kompromisszumot kötni az állammal. 1963-1973: a művelődéspolitika nagy korszaka; a kulturális élet konszolidációja és reformja - ebben tükröződik a gazdasági reformok előkészítéséhez, a nagyobb hatalmi ágazatok érdekszövetségével összefüggő korlátozott pluralizmushoz fűződő érdek. Megszűnt a felsőfokú beiskolázás származási elvű adminisztratív kontrollja, megkezdődik a művelődés különböző szakterületeinek átgondolása, irányításuk korszerűsítése. 1974-1984: az előző dinamikus fejlődésű szakasz reformkísérletei jórészt illúziókká fagytak. A 1960-as évtized végére megtörik a kulturális intézményrendszer és infrastruktúra fejlődésének dinamizmusa. 1984—1988: a Kádár-korszak vége; a kultúrpolitikát ebben az időszakban gyakran neodogmatikus, konzervatív és népnemzeti húrokat pengető kurzus vezényli. 1956 és 1988 között kiemelkedő szerepet játszott Aczél György. Munkássága elválaszthatatlan a Kádár-korszak egészétől. Nemzetközileg is viszonylag komoly presztízst vívott ki magának. Csökkent az állam részvállalása a kulturális alapellátások finanszírozásában, ami veszélybe sodorta a nemzeti kulturális intézményrendszert és a művelődési alapellátást is. 56-hoz képest az akkori hatalmon lévők viszonya lehet a kontinuitás: keménykezű 56-os nézetek és diszkontinuitás: reformok. A Kádár-korszak jellemzői: Személyiségközpontú kultúrpolitika. Ren33
