Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)

3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér

3. A MAGYAR SZÉPIRODALOM FORDÍTÁSA 1945 UTÁN - TÖRTÉNETI ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI HÁTTÉR

3.1. Helyzetkép - történelmi változások

A második világháború, 1945 után a föderatív berendezkedésű szocialista Jugoszlávia három tagköztársaságában élt magyar kisebbség: a Szerbiához tartozó Vajdaság Autonóm Tartományban, a Horvát Köztársaságban, illetve a Szlovén Köztársaságban. A magyarság elitje teljes egészében lecserélődött a második világháború után. Alapvető eltérés volt a két világháború közötti időszakhoz képest az, hogy nem beszélhetünk intézményesített magyar kisebbségpolitikáról. A kisebbségi közösségek (így a magyarság is) nem fogalmazhatták meg jövőképüket, nem választhatták meg vezetőiket, és nem ellenőrizhették intézményeiket. (Homyák Árpád, 2008:250-251) Az ötvenes években minden korábbinál agresszívebben a politikai viszonyok alakulása határozta meg a kulturális mozgásokat. Ez a folyamat azután mély gyökereket vervén, a kelet-közép-európai népek együttélésének, inkább csak egymás mellett élésnek, vagy még inkább egymás ellen élésének szerves részévé vált napjainkig. A kommunista pártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) 1948-as, Jugoszláviát megbélyegző határozata mindkét részről hallgatásra ítélte azokat, akik korábban is elkötelezett hívei voltak a magyardélszláv közeledésnek. A dogmatikus irodalom-felfogásnak természetesen Jugoszláviában is voltak hívei (Lukács István, 1992:86).

A szlovéniai Muravidéken a vajdasági és a horvátországi helyzethez hasonlóan alakult a magyarság sorsa: betelepítések, kultúregyesületek szervezése, majd felszámolása. Jugoszlávia, s azon belül a Szlovén Köztársaság külpolitikai, gazdasági és politikai mozgásszabadsága a második világháború után, egy rövid időszakot leszámítva, sokkal nagyobb volt, mint a többi szocialista országé, s ebből következően nem31