Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
2. Magyar szépirodalmi művek fordítása szlovén nyelvre a 20. század közepéig
2. 3. A Rába és a Mura közötti terület és annak irodalma az első világháború végéig Ez a táj földrajzilag is érdekes érintkezési pontja a dombvidéknek és a síkságnak, de nyelvileg, kulturálisan és történelmileg is élénk, mozgalmas térségnek számít. Itt érintkezik a szláv, a magyar és a germán világ; a különböző vallások (katolikusok, evangélikusok, pünkösdisták, a múltban a zsidók is) és nemzetek (szlovének, magyarok) együttéléséből fakadóan többvallású és többnemzetiségü térségről beszélhetünk. A történelmi események a régió térképére különböző határokat rajzoltak, a különböző korokban a társadalmi rétegek és a társadalmi csoportok életmódjukkal bevésett nyomaik még ma is láthatók. Ez a „kulturális örökség” határozza meg azt a szlovén és magyar irodalmat is, amely ebben a térségben keletkezik. A fenti adottságoknak az összefonódása adja azt a humuszt mind a magyar, mind a szlovén irodalmároknak, amelyből táplálkoznak, alkotnak, irodalmat teremtenek, vallomásokat írnak, s ezáltal a nemzeti irodalmukat is sajátos színekkel gazdagítják. Ami ezen a tájon a szlovén irodalom keletkezését illeti, elmondhatjuk, hogy az a múlt század 20-as éveiig a különleges kulturális-történeti viszonyok miatt muravidéki nyelvjárásban íródott, így nem volt része annak az irodalomteremtési folyamatnak, amely a 19. század egységes szlovén irodalmi nyelven zajlott. A muravidéki szlovén irodalom kezdete a 18. század utolsó negyedétől eredeztethető. Arra az időszakra tehető, amikor Budát és Pestet a Duna mindkét oldalán, valamint Ljubljanát a Ljubljanica mentén friss, felvilágosult eszmék zaklatták fel, és ennek megfelelően mindkét városban új irodalmi programot is hirdettek, amely által megújították a magyar és a szlovén nyelvet; amikor gróf Széchényi Ferenc és Žiga Zois báró gazdag könyvtáraikat a fiatal értelmiségiek számára nyilvánossá tették, amikor Révai Miklós megírta az első magyar nyelvtant és Marko Pohlin a szlovének nyelvtanát; amikor Bessenyei György, Kármán József, Kazinczy Ferenc Magyarországon és pl. Valentin Vodnik, Anton Feliks Dev, Anton Tomaž Linhart Szlovéniában verstani kérdéseket tett fel, és megpróbálták a görög-latin verselést átültetni a saját nyelvük hangsúlyára és ritmusára. David Novak fiatal muravidéki egyetemista ekkor írta meg a pozsonyi evangélikus líceumban a Versus vandalici című költeményét (Szlovén vers), és 1774-ben el is szavalta az évfolyamtársai előtt; Miklós Küzmic pedig néhány évvel később versbe 26
