Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
Bevezető gondolatok
mi alkotások és azok fordításai, amelyek a szomszédos országokban élő népek közös történelmi hőseit, eseményeit, kultúráját közvetítik, illetve velük a múltban egy közösséget képeztek, azaz évszázadokon keresztül ezer szállal kapcsolódtak össze. Azt, hogy mikor és mit fordítottak egy adott korszakban, mindig a kor szelleme és ízlése, vagy pedig egyfajta történelmi lelkesedés, vagy éppen az egymástól való elhidegülés is befolyásolta. Ezeknek a találkozásoknak a fénylő és pislákoló lehetőségeit előszeretettel használták ki a költők és a fordítók. A szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok egyik fontos területe & fordításirodalom, amely által mindkét irodalom kölcsönösen ismertté válik. A kérdésünk az, hogy hogyan és milyen mélységekben. Irodalmi szempontokból nézve fontos a kiemelkedő írók, költők műveinek, azaz művészi szövegeinek a fordítását, de fontos a kiemelkedő fordítók munkásságát is vizsgálni. Az irodalmi megközelítés mindig egyéni, a kutatókat a szokatlan, eredeti, meglepő fordítói megoldások érdeklik. Az irodalmi megközelítést csak a fordítás végeredménye érdekli, a fordítás folyamata nem, és ez sokszor normatív jellegű (előíró), arról beszél, hogy milyen legyen a jó fordítás, és mit kell tenni a jó fordítónak. Az irodalmi fordításban gyakori az értékelés. A szlovén-magyar szépirodalom fordítása területén nem történtek kimagasló összehasonlító kutatások, viszont a lefordított művekben a fordítók vagy a felkért recenzióírók írtak utószavakat vagy fülszövegeket a művekről, amelyekben ismertették a műveket, azok történetét, jellemezték a főszereplőket, és esetenként a mű keletkezésének a társadalmi-történelmi hátterét is felvázolták. „A fordításelmélet korszerű megközelítése elválaszthatatlan a kultúra fogalmának értelmezésétől. Ezért lett a fordítás / fordíthatóság problémaköre a kultúraköziség kiemelkedő tárgyköre. A fordítás nem pusztán a másik kultúra közvetítésének a metaforája és megoldandó nyelvi probléma, hanem ennél bonyolultabb. A szövegek mélyszemantikája (Ricoeur) egy új világlátást hoz létre, a szövegek egy lehetséges világról beszélnek. Ennek a világnak a dimenziói éppen a szöveg révén válnak ismertté. Megerősödött annak tudata, hogy a kultúrák különbségeit világszerte fenn kell tartani.” (Rudas Jutka, 2012:96-97) Ebből is következik, hogy a fordításnak, mint elméleti problémának a gyakorlatba való beépülése az összehasonlító irodalomtudománnyal foglalkozók számára (is) fontos kutatási terület lehet, elsősorban az irodalmi hatástörténet tárgykörének tanulmányozásakor. 10
