Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Bence Lajos: Az Alsólendvai Hiradó a "hanyatlás" éveiben. Egy lap "tündöklése" és megszűnése
óriási találékonyságról tettek tanúbizonyságot - az ígéret földjének számító Amerikában a munkaerőpiac telítettsége miatt a hatóságok 33 százalékos bércsökkentést eszközöltek. A cikk írója saját forrásra való hivatkozással, melyet egy hamburgi-antwepeni kikötőben szerzett a június 1. és július 31. között, 10 ezer visszatelepült magyar „alattvalóról” szólt. Ezek „hazaküldött, illetve hazahozott” megspórolt pénzét 75 miihó koronára becsülve. Ez a tőke alapja lehetne a „nemlétező magyar iparnak”, ha lenne kéz, mely összefogja őket, ha lenne vállalkozó, ki a szakképzett „tanult magyar munkásokat” is hadrendbe tudná állítani. A kivándorlási probléma újabb tetőzésekor a lap szerkesztői a „Minden poklon keresztül” és a „Mennek, egyre mennek” cikkben a kivándorlási láz fokozódása ellen a „hazafiúi lelkiismeretre” kívánnak hatni, az ősi föld és a szülőföld és a szülők iránti kötelességre apellálva. Később az amerikai és európai munkabérek összehasonlításával (Amerikában 46 korona, Franciahonban 25, Magyarországon 11 korona) próbálják a kivándorlási hisztériát és az „elégedetlenséget” csitítani. Egy újabb vezércikkben pedig a „Ne hagyjátok el hazátokat!” felszólítással marasztalja a kalandra éhes fiatalságot. (A paradoxon az, hogy 1904-ben a reklámfelelős (Balkányi?) a Fiumei-Amerika hajójáratról közöl nagyobb formátumú reklámot, bőséges és rendes ellátással potom 180 koronáért). A tárgyalt időszakban több országgyűlési képviselő is közöl írásokat a lap első oldalán, dr. Bródy Ernő a Monarchia és a vámkereskedési egyezmény elégtelenségeiről ír: Gazdasági kérdés, nem politika címmel. Ebben a rendezetlen viszonyoknak a rovására írja, hogy a háziiparban sem tudunk az olcsóbb, de értéktelenebb monopolt élvező terméknek piacot csinálni. Egyszóval, a gazdasági-demográfiai problémák kiütközésekor a lap vezetői naprakész reakcióval „válaszolnak”, ahogy a lap és a sajtó témája is újabb és újabb ötletekkel, máig ható igazságokkal bővül, a sajtószabadság és a manipuláció kizárásával. A demokratikus, viszonylag szabad és szabadelvű légkörben szerkesztett lap Patakyék által felállított viszonylag naiv alapjai később újakkal bővülnek. Az elsőt az új, Strasser Ármin által szerkesztett Olvasóhoz! című, 1906-ban írt cikkben olvashatjuk, melyben a „fokozottabb és hatványozottabb” mértékű, az ellenkező véleményeknek is hangot adó színvonalemelést ígér. Ehhez az olvasók és előfizetők „hathatósabb” támogatását kéri. 112
