Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Bence Lajos: Az Alsólendvai Hiradó a "hanyatlás" éveiben. Egy lap "tündöklése" és megszűnése
A Tengerre magyar! című írásban pedig Fiumében és a kikötő környékét járva tovább csigázza az érdeklődést, s „kiterjedt tengeri kereskedelmet” jósol a magyar népnek. Persze a közgazdasági jelleg nemcsak a politikai, piaci-gazdasági elméleti felvetésekben (ezek általában a címoldalon, a vezércikkekben kerülnek az olvasó elé), hanem az újság- és a nyomdaköltségeket is részben fedező felhívások, reklámszövegek, vagy kimondottan a mai reklám és hirdetések fogalmát kimerítő formában is megjelennek az újságban. Arra is nagyon ügyel, hogy a pénz és tőke körüli fejtegetéseit, felvetéseit mindig ahhoz méltó hazai illetőségű „reklámmal” is kiegészítse. Ilyen például az a Belépési felhívás, az első időszakban, a Délzala fejlécén a közlönyjellegre utaló meghatározás (Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár Részvénytársaság hivatalos közlönye). Ebben is először a később könyvkötészettel, képeslapok nyomtatásával, legutóbb koporsódíszek és fényképészeti eszközök, a kiterjedt könyvárusítással és könyvkölcsönzéssel és izzó-kereskedéssel is foglalkozó nyomdász - hosszabb ideig a lap felelős szerkesztője és tulajdonosa, Balkányi Ernő vállalt oroszlánrészt. Azt is elmondhatjuk, Balkányi nélkül nem lett volna alsólendvai sajtó, leszámítva az alsólendvai sajtó első nagy felfutását a Pataky-Vachott nagyszerű páros tevékenységét, mely többek közt pl. a néprajzi témákat is előtérbe helyezte. Balkányi az, akinek több évfolyamon át 1901 és 1905 között- aláíratlanul bár—de az összes bevezető írás tulajdonítható. Széles körű tájékozottsága, a budapesti lapokkal való kapcsolattartása (pl. az Ország Vasárnapjával, amely példaként emleget, és saját lapja „mellékleteként” is terjeszt) a Franklin és más országos hírű kiadókkal való kapcsolatai révén írásaiban is feltűnő éleslátásról tesz tanúbizonyságot, és helyzetfehsmerőtudósító-ismeretterjesztő tulajdonságokkal is rendelkezett. Kifinomult stílusába gyakran épít be szellemes kitételeket, személyes indíttatású kritikát, gyakran önkritikát is. Mindezt az olvasó és előfizető érdekében teszi, s minduntalan a közjó és a vidéki kisváros közművelődése érdekében történik. Az 1904-es orosz-japán háborús konfliktus kapcsán nem a nagy szomszéd, hanem a távoli, a magyarokhoz lélekben közelebb álló japánok pártjára áll. - Az orosz 1849-ben eltiport bennünket - ezt nem felejtjük el nekik. Következésképpen ugyanarról az országról van szó ma is, miért változott volna meg iránta a mi érzelmünk? S egyébként Oroszország a népek börtönének számít, akik rabiga alatt senyvednek... Balkányi Andor Pál mellett nemcsak szerkesztette, de írta is a lapot. S nem is akármilyen szinten! 110
