Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Marika néni élete

- Mi az a porcingulu búcsú?- A porcingulu búcsút (porciunkulai búcsú > teljes feloldo­­zás) augusztus másodikán tartják meg Csáktornyán, a híres Zrínyiek ősi városában is többek között. Híres, nagy búcsú. Két napig tart. Messze vidékekről zarándokolnak oda a keresz­tény hívek gyalog, szekerekkel, hintókkal, de még lovakon is. Édesanyám igazi keresztény volt. Katolikus. Fanatikusan hitt Istenben, Jézusban és a Szentiélekben. Minden nap, reggel, dél­ben és este imádkozott. Sokszor még napközben is, ha volt egy kis ideje. Nem mulasztott el egy szentmisét sem. Ha csak te­hette, még betegen is elballagott Alsólendvára templomba min­den vasár- és ünnepnapon. Csak a nagy betegség és a halaszt­hatatlan munka vagy elfoglaltság miatt maradt otthon. Ilyenkor háromszorosan is imádkozott. Szigorúan betartotta a vallás­gyakorlás követelményeit. Szerdán és pénteken sohasem evett húst, és legtöbbször böjtölt is. A környék jelesebb búcsúira is rendszeresen eljárt, gyalog. Sokszor zarándokolt. így hát nem csoda, ha gyerekeit is vallásosan nevelte. A Csáktornyái porcingulu búcsúra mindig elment a falusi és szomszéd falvak asszonyaival, férfiaival, serdülő fiataljaival, és ha lehetett, minket, a nagyobb gyerekeket, is magával vitt, fő­leg a lányokat. Nagyon szerette ezeket az egyházi ünnepeket, rendezvényeket. Ilyenkor szinte megfiatalodott drága édes­anyám. Kisnövésű, cingár alakja volt. Ajtatossági összejövete­leken, amikor áhítattal imádkozott vagy énekelt, ráncos arca kisimult, szemei különös fényben izzottak, mozgása fiatalos lett. Csodálattal néztem rá ilyenkor. Büszke voltam rá. Szeret­tem volna én is ilyen lenni! A búcsú előtti nap hajnalán indultunk el gyalog, csoportok­ba verődve. Útközben énekeltünk, imádkoztunk. Egy-egy cso­portot általában a szűkebb családi vagy rokoni kör alkotott. A mi csoportunkban akkor tizenegyen voltunk. Édesanyám, az idősebb Pali testvérem, a keresztanyám és a keresztapám a 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom