Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)
Marika néni élete
lányukkal, a szomszéd Böske néni fiával és lányával, Mariskával, anyám vértestvére a férjével és én. Azért emlékszem ilyen jól a nevekre és az eseményre, mert ekkor lettem igazán először szerelmes az én első férjembe, a Pistámba. 14 éves voltam. O a szomszéd faluban élt, Petesházán. Szép szál legény volt. Büszke tartású, de szerény, becsületes. Buktak is rá a lányok. Nemcsak a magyarok, de még a szlovének (vendek) is. Tudod, a benicei, tengermelléki szlovének, a beguncok, ott éltek mellettünk. Nekem is tetszett, ha néha találkoztunk, bár ő engem észre sem vett. Ugyan, a csitri lányt?! Pedig én akkor már felnőttnek éreztem magam. Sokat bámultam a fiatal fiúkat, ha nem vették észre. O, ha az anyám tudta volna, hogy milyen gondolatok forogtak a fejemben, mennyire vágyom egy csók vagy ölelés után, jól elnáspángolt volna. Bizony, érzelmeinket, különösen testi szerelmi vonzalmainkat titkolni kellett. Azért a bátrabbak, az idősebbek megtalálták a módját, hogy a világ szeme és a falu szája elől elrejtőzve kielégítsék effajta kívánságaikat. De folytatom. Szóval a Csáktornyái búcsú alkalmával jöttünk össze először Pistával, hogy így fejezzem ki magam. Már említettem, hogy a búcsú napja előtti napon, hajnalban indultunk el hazulról. A többszöri pihenés és étkezés után estére érkeztünk meg Szentilonára, a Csáktornya melletti kis falucskába. Általában itt szoktak éjjeli szállást keresni a csoportok jólelkű, vendégszerető és -látó családoknál. Mi egy ismerős családnál szálltunk meg. De nem a lakásban, hanem a pajtában. Nyár volt, meleg, kellemes éjszaka. Hogy min feküdtünk? Hát a földön. Nem. Nem jól mondom. A pajtát ilyenkor alaposan kitakarították. Az egyik felébe friss szalmát hintettek jó vastagon. A fejrésznél még „fiallat" is hajtottak. Erre terítették rá a kimosott, megszárított ponyvát. Jó nagyot és tisztát, majd ezt felére visszahajtották, előre, és rá újra szalmát tettek. Nekünk két ilyen fekhelyet készített Brankó bácsi. A mai hálózsákhoz 51