Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Szilvia

- Ne, próbáld meg!- De nem árt meg?- Ugyan, Szilvi. Egy kis fű?!

Számba vettem a furcsa szagú és ízű cigit. Kétszer meghúztam alaposan. Nem volt még tapasztalatom e téren, így a fanyar füst vagy mi a torkomba szaladt. Köhögni, krákogni kezdtem. Fulladoztam. Hányinger kapott el. Eldobtam a cigarettát.- Mit tettél, te, őrült! - kiáltott rám villogó szemekkel szinte eszelősen. - Tudod, hogy mennyibe került ez nekem?- Nem. Nem tudom - feleltem ártatlanul.- Ezt többé ne tedd! Megértetted? - förmedt rám mérgesen. Közben kikotorászta a sűrű fű közül az értékes anyagot, és a szájába dugta. - Kérsz még?- Isten ments! - tiltakoztam. - Azt hiszem, kifordul a gyomrom, hányni fogok.- Dehogy fogsz. Lélegezz mélyeket! Finoman kell szívni. Élvezettel. Megvárni, hogy a szádban kezdjen el hatni a varázslatos füst. Utána már csak a gyönyörök gyönyörét kell élvezned - bizonygatta.

De én akkor nem bírtam többé a számba venni. A hideg futkosott a hátamon, borzongtam, ha csak rá gondoltam.

Míg én a magam bajával foglalkoztam, Szandra végigszívta a cigijét. Kis idő után olyan állapotba került, hogy két órát kellett várnunk, míg elindulhattunk. Állandóan mosolygott, mint a jókedvű részeg, s mintha nem is ezen a világon lett volna.- Mit mondunk a tanárnőnek, hogy hol voltunk ennyi ideig? - kérdeztem.- Azt, hogy eltévedtünk. Én rosszul lettem, és te ápoltál.- Hát ez igaz - gondoltam.

Mondanom sem kell, hogy a gúny tárgya lettünk, amikor megjelentünk a társaink előtt."

Néhány oldal a tanulásról és az iskolatársakról szólt. Ezt csak azért olvastam el, hogy több információ birtokában tudjak

33