Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)
Szilvia
hasznos és eredményes tanácsot, netán megoldást is javasolni a kislány megmentése érdekében. A Napló folytatódott: „Péntek délután meglátogattam Szandrát. Ezt egyébként többször is megtettem. Szüleimnek azt mondtam, hogy egy fontos házi feladatot kell közösen megbeszélnünk, azaz megoldanunk. Milyen jó, hogy a hiszékeny szülők sok mindent bevesznek! Szegények elhitték. Pedig apám eléggé szigorú ember. Nem tűri az általa begyöpösödött nézeteitől való más felfogású életmódot a családban. Maradi szemléletű. Még a diszkóba sem enged el. Bizony lánytársaim közül néhányan már szabadon mehetnek, és éjjel járnak haza a fiúkkal. Csak engem büntet az Isten ilyen szülőkkel! Az is érdekes, hogy ezekben a dolgokban anyám is mellé áll. Pedig nekünk, nőknek, össze kellene tartanunk. No, de nem is erről akartam írni. Szandra egyedül volt otthon. Szülei elmentek Magyarországra, bátyja pedig a menyasszonyának udvarolt nagy erősen. így hát magunk voltunk, és újra megpróbáltuk a füvet, illetve csak én voltam a próbababa, hiszen ő már mindent kitapasztalt. Most már jobban vigyáztam, hogy ne tűnjek gyámoltalan és félénk nyuszinak. Ebben Szandra is segített. Elszívtunk egy cigit, és nagyon jól éreztük magunkat. Talán még csókolóztunk is jókedvűen a boldogságtól. Mindenre nem emlékszem. Csak akkor döbbentem meg kissé kijózanodva, amikor Szandra azt mondta, hogy adjak neki egy bizonyos összegű pénzt. Akaratlan kibuggyant belőlem:- Minek?!- Csak nem képzelted, hogy ingyen adják?!- Azt nem, de ennyit?!- Mit siránkozol! Mit nyafogsz! Ez ennyibe kerül - mondta határozottan. - Nem volt jó?- De... de... mégis... 34
