Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
A számok magukért beszélnek, de gyönyörű költői-mesei kép a talpfának való (Tejút)fához kötözött és a fatörzset átölelő fiú képe. Utal a dagadó Holdra (amelyből már a legyek is esznek), sőt a hét napos Hold már egy negyedet is kitesz, másfelől viszont, aki történetesen egy hétig ölel egy fát, az szinte eggyé válik vele, megismeri tetőtől talpig, s ha éppen Tejútfa az, amit ölel, a tej ízét is a szájában érezheti. De a Tejút, mint a lelkek útja, lélekkel is telíti fiúnkat. Fontos megjegyeznünk ezen a helyen, hogy hőseink, a jó gazda és a fiú, az erdő eredendő erejében kapják viszsza „ereiket”, erejüket. A favágás egyszerre erőnyerés és erő-fitogtatás is, a fizikai kondíció megtartását, kimutatását szolgálja. A fa(sz) ölbe rendezése (rakása) szereplőink nemi erejét hivatott érzékeltetni (Érosz = erős). Az elsötétült Nap visszatérő fénye, tüze, melege a fában leledzik, ezért fontos a jó gazda számára, hogy legyen elegendő tűzifája. De a Hold növekedését is a fában rejlő Nap-erő szavatolja, ezért életbevágó a fiúnak is, hogy „erdőben - erdő mellett lakjon, sok fát hasogasson, 13 ölet, meg egy felet, s megölelhesse, akit szeret, megölelje, aki szereti”. A faszállítás számára egyben „fasz állítás” is. A vadászok megjelenése (miért éppen 12?) de mindenekelőtt a fővadász, a közeli Orionra utal (Nimród a mindenkori vadász ősképe) a Bika és az Ikrek közelében, csakúgy, mint a kutyák (Canis maior, Canis minor), amelyek nélkül nem vadászat a vadászat, Kis és Nagy (vadász) Kutya nélkül nem vadász a vadász. Nem véletlen a király estefelé való eltűnése, hiszen mint (Ikrekbéli) Nap, éjszakára nyugovóra tér, szemben a Fővadász Orionnal, ill. a Kis és a Nagy Kutyával, amelyek csillagok, csillagképek, vagyis éjszaka láthatók az égen hősünkkel, a dagadó Holddal, a szintén éjszaka látható Tejútfánál, vagyis a Tejút vonulatánál. Nem véletlen tehát, hogy a kutyák lelnek a fiúra, és nem a többi vadász vagy a király. A Hold ebben az állapotában nappal már nem látható, pontos helyét csak jó szimatú „éjszakai vadászkopók” lelhetik fel, kizárólag naplemente után, az éj leple alatt. A fővadász nagy úr az égen, de földi viszonylatban is magasabb rangot, emelkedettebb, differenciáltabb férfiúi (apai?) minőséget képvisel, mint pl. egy paraszt: jó gazda, mégsem látta, láthatta, élhette, álmodhatta meg mindazt, amit a fiú (innen a kíváncsiság), mert nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, mint a Hold. Egy Orion ugyanis nem növekszik, nem fogy, nem újul, nem telik, nem takarja el a Napot, nincsenek fogyatkozásai stb. Egyszerűen nem olyan a természete, „nem olyan 27
