Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

olvasói asszociációs mechanizmus sem indul be. Tudniillik, a szerző többé-kevésbé tudatos reflexióinak a gyümölcse éppen az, hogy asszociatív emlékeken alapuló játékkal gazdagítja a szövegét. Egy ilyen fiktív világban, ahol összevegyül igaz és hamis, olyan források bukkannak elő, amelyek a legmélyebb történelmi beágyazódásra hírják fel a figyelmet. „Telepakoltuk a kocsinkát rózsával, nem értette, minek nekünk ez a tömérdek szúrós virág, de hát nem tudta, hogy a Kurtág-lakás (...) előtt mi a Kürt utcában jártunk (Menekültügyi Iroda), meg hogy a rózsa számunkra a Miloševič felesége hajába tűzött rózsát is jelenti, minden bizonnyal innen az ellen-Macbeth kifejezés is, mármint, hogy elindult, elindulhat az erdő, és az az erdő ilyen gyönyörű rózsaerdő lesz!”17

Paul Ricoeur észrevétele szerint a „szerző szándékolt beszédaktusa mindig egy szituációhoz kapcsolódik, vagyis egy kontextusfiiggő megnyilatkozáshoz, amelyben a nyelvi eszközök a megnyilatkozás referenciális funkcióját támogatják (vagyis valósághoz és időhöz kötik), míg a szöveg jelentése a pragmatikus és a referenciális megkötések alól felszabaduló világhoz kapcsolódik, amely mindazonáltal szorosan összefügg világban való létünkkel.”18 Tolnai Ottó műveinek központjában a kreált entitásoknak a válószerűsége bizonyítható, hiszen az általa teremtett fikció tényeinek valódiságát kifinomult realista apparátus hivatott legitimálni, ezért is jelentenek az ilyen referenciákkal teli kultúra- és történelemértelmező komplexumok egyfajta művészeti és szellemi kihívást. Továbbá a deformált források, valamint a történelmileg, művészet-17 Uo. 93.

1H Ian MACLEAN: Olvasás és értelmezés, in Ann JEFFERSON — David ROBEY (szerit): Bevezetés a modem irodalomelméletbe /Összehasonlító áttekintés/, (ford.): BABARCZY Eszter, BECK András, Budapest: Osiris, 1995,156.

75