Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

tárgyi világ és az én világosan elválnak egymástól. A megkülönböztetés és a meg nem kiilönböztetés egoritmusa folyton ingázik e két szélső pólus, illetve a belső és a külső világ között.. .”10 11

Tolnai művészete elbeszélőin keresztül bizonyos módon provokatív kapcsolatot kezdeményez ezzel a belső és külső világgal, a valósággal és a történelemmel/történetekkel. „Ki volt Bláthy Ottó? Miért érdekel most meg a Bláthyé, amikor majd egy egész könyvet írtál az ókanizsai Bicskei Ottóról, s szintén ókanizsai barátod tragikusan meghalt Ottó nevű fiáról, valamint Habsburg Ottóval is annyit foglalkoztál (kerestél valami apró, különös detaille-t, amivel azonosulhatnál, mert ugye közben monarchista lettél, illetve hát a nagy formák közül a Monarchiát, a Nagy-Jugoszláviát, illetve az Egyesült Európát preferáltad, preferálod?)”.11 A személyiség - aki az elbeszélés belső tartalmának absztrakciója - regényes elbeszélése a maga sajátságaival elégséges a világ elbeszéléséhez. Ezt a regényvilágot rendkívül egyszerű - Thomka Beáta szavával élve — „tenyeres-talpas” lények népesítik Az alakok által az emlékezés, a megérzékített tárgyi világok univerzumába, a kisebbségi lét tágas mezsgyéjére vetődünk Mi lenne, ha egyszer ,/elutazna Pestre Gorotva vagy Elemér, és elkísérnének az ÉS-be, hiszen a vidéki emberek kíváncsiak, hol jelennek meg nyomtatásban, hol látnak nyomdafestéket, hol teszem közzé a szerencsédeneket. Közzé mind azt az infaustust.”12 Ez az észbontó hasonulás, „kivételes szociális érzékenység”,13 a „Ki kicsoda?” rejtély nemegyszer dobja szét, robbantja fel a szöveget, melyben többször megkérdőjeleződik, miért is fontos

10 Wolfgang ISER-i.m. 106.

11 TOLNAI Ottó: i. m. 333.

12 Uo. 334.

13 THOMKA Beáta: i. m. 167.

72