Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

gezte Rejtő Jenővel és Karácsony Benővel.”s Avagy „Fadrót (Örülök, hogy a Fadrót és a Jégzsinór már nemcsak pársoros szócikk, hanem egész fejezeteket jelöl, jóllehet én, nem győzöm hangsúlyozni, ezt a lexikonosdit sosem gondoltam komolyan, inkább ironizálni szerettem volna: ironizálni magammal, felvett nevemmel; játszottam, mint egy talált borgesi lexikonnal. Hiszen: az irodalom éppen erről szól.”* 6 Illetve „meg kell kérdezni T. Olivért, ő személyesen is ismeri a focista Esterházy bátyját, az írót.”7 Vajon ki meséli ezt az irodalmat, hogyan függeszti fel Tolnai az én és a nem én közötti határt? „Mert mesélni akartam. Istenem, mesélni (elbeszélni), mint mások. Ám mesémben a TOLNAI, mint Regény Misu bólogatása közepette Kacsó, a másik infaustus szépen elmagyarázta, mindig: fragmentál. Valójában, mondta, ezzel a harmadrendű lexikonnal egy önzabáló mechanizmust sikerült beépítened a prózádba. Stari moj, razjebao si stvar, fejezte be Misu. Mesélni akartam. Igen. De nem erről.”8

Igaznak bizonyulhat Wolfgang Iser azon állítása, mely szerint „a fikcionalitás az önalakítás és világalkotás paradigmája, és ilyen mivoltában a kreatív folyamatot illusztrálja, melynek minimális föltétele az ego ritmusa. Ehrenzweig megfigyelése szerint »a művészet minimális tartalma« tehát az egoban lezajló kreatív folyamatok ábrázolása lehet.”9 A kreatív ego fogalmát Anton Ehrenzweig így fejti ki: „a kreatív ego képes kell legyen arra, hogy fölfüggessze az én és a nem én közötti határt annak érdekében, hogy otthonosabb legyen a valóságban, ahol a

! Uo. 19.

6 Uo. 26.

7 Uo. 103.

8 Uo. 39.

9 Wolfgang ISER: A fiktív és az imaginárius /Az irodalmi antropológia ösvényein/, (ford.): MOLNÁR GÁBOR Tamás, Budapest: Osiris, 2001,108.

71