Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

ki Gérard Genette - pedig a valóságot és a fikciót elválasztó határ illuzórikus ádépése.”10 * Mert a „metalepszisben a közvetett kifejezést közvetlennel helyettesítjük, vagyis valamely dolgot egy másik segítségével értetünk meg, mely megelőzi, követi vagy kíséri azt, hozzá van rendelve, annak valamely körülménye, végső soron valami, ami úgy kapcsolódik hozzá vagy vonatkozik rá, hogy tüstént eszünkbe juttatja a másikat.”11 Az effajta kreativitást és textualitást, ezeket az értelmi elcsúsztatásokat, vagyis narratív fortélyokat kiemelten fontos eljárásmódnak látom Tolnai életművében, s ezen belül a Disznózsírban is.

„Az efféle életmű-beszélgetés veszélyes műfaj. A hiúság terepe, dics, presztízs és márványtábla” - írja Esterházy Péter a könyv borítóján. Az önreflexív életmű-beszélgetés: márványtábla több kulturális hagyomány együttes jelenlétéről és ennek pusztulásáról: a Vanról és a Nincsről. E „veszélyes műfaj” pedig egyik példája annak, hogyan érvényesíthetjük a műalkotás mássága iránti fogékonyságunkat, hogy mennyire feladat-jellegű a befogadónak a más szociokulturális funkciókhoz és a recepcióhoz való viszonya.

10 Uo. 45.

"Uo. 7.

68