Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

feladat. Tolnai könyve felkínál az olvasónak egy halomnyi kombinatorikus virtualitást. Azonban fontos, hogy a belső jelentést mennyire határozza meg a külső referencia, azok a történelmi koordináták, melyek lényeges szerepet töltenek be a regény struktúrájában. Ha zavaros a kód, ezért a szöveg jelentése zaklatott ahhoz, hogy megértsük akadályait, akkor nehezebb megtalálni a belsejében rejtőzködő megközeh'thetőt. Mégsem gondolom, hogy az olvasó feladata csupán az lenne, hogy lesse, keresse a valóságelemeket, mert ha túlságosan belebonyolódunk ebbe, megfeledkezünk poétikájának egyéb komponenseiről is. Az értelem nem a szövegben és a valóságban van, hanem a kettő kölcsönhatásában, amely sugalmazza az olvasónak, hogy vegye észre és következésképpen értelmezze e kettőt különválaszthatadanságukban.

A metaforikus eljárás az értelmezés asszociációs formáját igényli, mert a metaforákban a „prezentálás formája” (Arthur C. Danto) azokkal a jelentésekkel és asszociációkkal rendelkezik, amelyekkel a szöveg kulturális kerete. A Disznózsír az asszociáción alapuló metafora szerkezettel juttatja el az olvasót a megértéshez. Például az a bizonyos kék szubsztancia, a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbanó smaragdzöld csík, a szerző létének nélkülözhetetlen dimenziójaként bukkan fel: az Adria, az azúr, az Ur, vagy az acetilénlámpa belobbanása, amely azonos a költészet belobbanásával, és a karfiol, a csicsóka, a rizóma-fotel, a balkáni csipke és még sorolhatnám, metafora láncolatai. A fenti példákból kiindulva azt is mondhatnám, hogy Tolnainál szerzői metalepszisről van szó. A metaforák azon figuratív jellegéről, illetve azokról a szemantikailag erős alakzatokról, „melyek a jelentésátvitel révén »csodát« tesznek.”9 „A metaleptikus viselkedés eredménye - fejti

9 Gérard GENETTE: Metalepszis /Az alakzattól a fikcióig/, (ford.): Z. Varga Zoltán, Pozsony: Kalligram, 2006,17.

67