Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

A Disznózsírt olvasva

Tolnai Ottó Költő disznózsírból című monumentális „rádióinterjú regényét” olvasva olyan esztétikai élményben részesül(het)ünk, ami sokban rokonítható a — szerző által is sűrűn megidézett - Mušičvagy Stupica-festmények látványa keltette hatáshoz.1 De még inkább olyan ez, mint a képzőművész („nekem minden mint képzőművészeti kérdés mutatkozik előbb”) Bojan Bem1 2 [„egyszer az egyik nagy, beüvegezett Bem-képet (medence, fehér kutya, hasonló mint az, amit a Versek könyve borítóján reprodukáltam) szállítottuk át Párizson.]3 kutyaciklusában a fehér kiskutya, alá bájosan tekint egyszerre a „Van”-ba és a „Nincs”-be. A Kossuth-díjas Tolnai „áriái”-ban éppen a Van és a Nincs adja az újfajta poétikát, az újfajta szövegformát, Thomka Beáta szavaival élve, „a formátlansággal való formázást”, egy új paradigmát. Vitathatatlanul „veszedelmes” ez az irodalom, amely egy újfajta olvasót/befogadót kíván meg. Ehhez a kulturálisan erősen kódolt szövegvilághoz, egy olyan aprólékos olvasási mód kívánkozik, amely „nem befalni, nem

1 „Mušic Goriciában született, a szlovén-olasz-osztrák határon, a Monarchia polgára volt. A bizánci és a velencei festészet már a spanyol előtt eleve adva volt neki. Tehát sokkal nagyobb festészeti hagyományt hordozott már a kezdetekben, mint a nagy centrális művészek. Maga is többször hangsúlyozta, a keleti festészettel rokon, közelebb áll a bizánci, a kolostori festészethez."

1 „Szerencsém volt, hogy két forrásból meríthettem, a kelet- és a nyugat-európai kultúrából, és e kettőt bizonyos módon entcriőrizálhattam...” - idézi Tolnai Ottó a szlovén nyelvű Bem-inteijúból.

3 A Virág utca 3 és a Versek könyve című kötetének borítóján ékeskedik Bojan Bem szlovén festőművész „fehér kutyás" műalkotásának fotója.

62