Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Nyelvi panorámák és szellemi horizontok

Esterházy versus Kiš

Esterházy Péter Harmonia caelestis és a Javított kiadás című műve „mint meghatározó múltteremtő fikció, kultúra- és történelemértelmező vízió komplex”1 referenciákkal és intertextusokkal van teli, amelyek egyfajta művészeti és szellemi kihívást jelentenek. Az úgynevezett igaz- és álreferenciáknak valamint intertextusoknak megvan a maguk irodalmi funkciója, működésük nagyon is paradox, azaz az irodalmi tényeket a történelmi anyag támasztja alá, és fordítva: a történelmet kvázi fiktívnek, az irodalmat kvázi történelminek lehet tekinteni.

Esterházy sajátos módon bánik az alakzatok e különös játékával, a legszigorúbban és legmerészebben kódolt Harmonia caelestist és a Javított kiadást is az effajta kreativitás és textualitás működteti. Szövegeiben az intertextualitás számos alakváltozatának - paratextualitás, transztextualitás, architextualitás, metatextualitás, hypertextualitás - szinte mindegyik típusa benne foglaltatik: az imitáció, a paródia, az idézet, a montázs, a plágium, az egyszerű reminiszcencia stb. Az Esterházytextus magában foglal továbbá egybevetéseket, irodalmi utalásokat, témákat és motívumokat. A szerző írástechnikájában sokféle diskurzus ágyazódik be egy koherens narratív keretbe, s végül ezekből a töredékekből kibomlik az egység, egy továbbszőtt, összefont működő konstrukció, amelybe az intertextuális építőelemek szinte észrevétlenül illeszkednek. Érdekes módon az Estcrházy-szövegmontázst — amely stilisztikai és narratív természetű -, egy olyan vágy uralja, hogy a beépülő szövegegységek a kialakult narrációba és diskurzusba integrálódva egységes

' THOMKA Beáta: A történelem mint tapasztalat, regény és retorika, in BÖHM Gábor (szerk.): Másodfokon /Esterházy Péter Harmonia caelestis és Javított kiadás című műveiről/. Budapest: Kijárat Kiadó, 2003, 61.

38