Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

Irodalom és kulturális identitás a Muravidéken, napjainkban „A sorsesemény - Tengelyi László fogalom-meghatározása szerint - olyan magától meginduló, múlhatatlan módon lejátszódó, föld alatti értelemképződésre utal, amely az élettörténetben új kezdetet teremt.”1 A magyarság sorseseményének egyik igen fontos időbeli meghatározása a trianoni határok meghúzásával kezdődik. Innentől beszélhetünk kisebbségi létről, „határon túli magyar” világról, Szlo­véniában élő magyarokról, a Mura vidéki magyar irodalomról, kultúráról. Az emberi létezés csakis a kultúra talaján, a társadalom kere­tei közt képzelhető el, Íriszen - ahogy Jan Assmann, az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultúraelméleti tudósa1 2 állítja - a kultúra és a társadalom még a belőlük kivonuló remetére is hatással van. Assmann értelmezése szerint a kollektív identitás nem egyéb, mint tudatos részvétel valamilyen kultúrában, egy adott kultúra megvallása. Abban, hogy a kisebbség nyelvi, kulturális identitása meg­maradjon, nagyon fontos szerepet tölt be az irodalom, amely mint mindenütt, a Muravidéken is a nyelven keresztül közvetíti a kultúrát. Számos írásban problematizálódik a kultúra és egyben az anyanyelv megőrzése. Kezdetben, esztétikai értelemben kevésbé értékes művek születtek, de annál nagyobb volt a nemzetfenntartó, társadalmi szere­pük. A kisebbségi, „kisebbtéri” irodalom elsődleges funkciója, hogy megőrizze, ápolja a nyelvet és a kultúrát. Az irodalom ebben a 1 TENGELYI László: Élettörténet és sorsesemény. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1998, 199. 2 Jan ASSMANN: A kulturális emlékezet /írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrában/, (ford.): HIDAS Zoltán, Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1999 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom