Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

„Már az első napokban megállapította, hogy a magyarok a legbüszkébb foglyok, vagy inkább a legfölényesebbek. Gőgösek voltak a csehek is, de a magyarok túltettek rajtuk. A magyarokat a forradalmuk valószeriitlen szépsége igazolta, és megvolt az az előnyük a többiekkel szemben, hogy bár a harcuk elbukott, a küzdelem mindenestül az övék volt. [...] A magyarok tekintetéből azt lehetett kiolvasni, ha nincsenek az oroszok, Bécs térden csúszva kéri a bocsánaUikat. [...] A kiválasztottság fölénye mozgatta őket, s még a maguk nációján belül is kasztosodtak, mert más volt a görög katolikusok, a lutheránusok, a reformátusok és a katolikusok társasága." (349.)

Illetve:

„Soha nem tudtak dűlőre jutni. Mert hol a Sacher-torta volt a finomabb, hol pedig a Demel-sütemény! Általában akkor volt jobb az illető édesség, amikor éppen falták, tehát Sacheréknél mindig a Sacher győzött, és Demeléknél a DemeL” (614.)

Az irodalmi szöveg létét a kontextus garantálja, s így a szöveg jelentése a kontextus függvénye. Szép Imre „Virágzabálók” című előadásában mutatkozik meg azon axióma igazsága, miszerint a gyakorlati beállítódások, az adott kultúra másságot illető etikai stratégiájától árulkodnak.„Virágzabálókl, kiáltotta színpadiasán a bécsi úr, hát miféle értelmetlen cím ez, kérem?! A virágot öntözzük, nyessük, ültetjük, szaporítjuk, keresztezzük, de nem zabáljuk.” (123.) E kijelentést követi a császári detektívfelügyelő kihallgatása, összeesküvés, lázadás, besúgás, kifigyelés. „Végül arra a következtetésre jutott, hogy így figyelik meg őket. A hívások után gyakran elbeszélgetett vele egy fiatal hadnagy, egy tisztviselő, vagy az ízlésesen öltözött halk szavú, magát bécsinek mondó úr.” (293.) Tehát, egy „banalizált” fragmentum a legtelítettebb értelemmel felruházva adja vissza a szabadságharc korszakát, majd mutat rá a történelem ismétlődésére, a diktatúra korszakára is.

142