Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

„Hányán tüntettek az ostobaságukkal, és a fajankók azt hitték, bátrak!

Az attilás urak, a tejfölösszájú ifjú emberek jártatták a szájukat, mondták, ami az eszükbe jutott, és neki, Kiglnek kellett finomítani a kijelentéseik otrombaságát. [...] Kigl Ede mindig képes volt a dolgok élét elsimogatni. Amit ő tett, művészet volt, poézis! [...] Ö, Kigl az, aki óvja a meggondolatlan barátait a letartóztatástól, a börtöntől! O az, aki óvja őket saját maguktól, szellemi hiányosságaiktól, jellemük torzulásaitól, miközben az oktalanok, akik nemzetszínű masnikkal kötözik át a szívüket, és könnybe lábadt szemmel suttogják, hogy magyar, nyilván a szemébe köpnének és a megvetésükkel sújtanák, ha egy nap a tudomásukra jutna, hogy rendszeresen találkozik a bécsi úrral.” (300.)

Esetünkben az olvasó/értelmező nehéz feladata lesz felszínre hozni a sugalmazott szöveg lényegi jellegzetességét, azaz dokumentumanyagát, és összefüggésbe hozni a magyar kultúrával.

Megállapítható, hogy Darvasi szövegében nagyon sok az olyan szimbolikus információforrás, amelyek a valóság modelljei, kulturális mintái. Ezek a kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis viszonylag objektív fogalmakat igyekeznek alkotni a társadalmi valóságról. A várost, a tér játékát, a kanyargó labirintusokból álló Egész illúzióját reprezentáló jelminták sokszoros jelenléte, illetve megismétlése a Virágzabdlókban némelykor sztereotípiává változnak. Ennek

példájaként csak azt a leírást említem, amikor a cigányok kifigyelik, hogyan építenek házat a magyarok, németele, szerbek és a zsidók: ,A zsidó házon csillag van, és ennyi csúcsa van annak a csillagnak, mutatta a hatot ujjaival a gyerek.” (201.), ,A szerbeknek hatalmas udvaruk van! Abba az udvarba sok szekér fér, azokról mindenféle holmikat, zsákokat, ládákat és hordókat pakolnak, fűszereket, borospalackokat, ruhákat.” (202.), a magyarok házához hosszú folyosó van építve, tornác, melyen fűzött paprika lóg, az udvaron sok állat él, a ház tetejét náddal fedték [...] A németek háza olyan, mint egy palota.” (203.)

143