Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

A város poétikája

(Darvasi László: Virágzabálóli)

„Mint minden városnak van égi mása, ami az ideák világából fénylik a valóság árnyékvilágára.” A Virágzabálók lényegében egy térség kulturális tapasztalatának újraértelmezésére vállalkozik, és egy újfajta távlatba helyezi Szeged városának jelentéskörét. A könyv ebben az értelemben rendkívül összetett, több cselekményszálat egymásba szövő, térés időrétegeket egymásra vetítő alkotás. A város mint motívum itt valójában felidéz, életre hív egy sajátos térségi és történelmi jellegű értelmezést. Megidézi a bonyolult, több etnikumú világot, melynek kulisszái mögött az európai (magyar) és a személyes identitás válságának drámája zajlik. A szöveg a történeteken, legendákon, meséken keresztül viszi színre a kiábrándulást, az 1848-as forradalom és szabadságharc bonyolult körülményeit és következményeit, a lélek gyötrelmeit, az ösztönök, az érzések, a szenvedélyek és szenvedések kirobbanását, a tépelődések mozzanatait: egy érzelmi (belső) és egy külső világ összeomlását.

Darvasi László figuráin keresztül jól érzékelteti azokat a kulturális toposzokat, melyek a térség, konkrétan Szeged jelentésekkel és asszociációkkal rendelkező kereteit adják a 19. században. A kultúra által közvetített információkon, a kulturális reflexió szintjén, az implicit normák színrevitelén keresztül érezhetjük a valamikor multikulturális város összeomlását, homogenizálódását, ahol hajdan a társadalmi hovatartozás tudata, ha nem is zökkenőmentesen, de akkor is a közös tudás és emlékek megosztásán alapult.

„Es most mindenki úgy sétálgatott itt, mint a saját kertjében, egy végtelen kertben, amelyet a képzelet teremtett abból, ami létezik, és nem létezik, ami valaha volt, és többé nem tér vissza, ami sohasem volt,

138