Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Szövegáttűnések és hagyományértelmezések
és nem is lesz soha.” - olvassuk a könyv mottóját Ivo Andric Híd a Drinán című remekművéből. Darvasi jól elsétáltatja az olvasót 19. századi kertjében, melyben felvázolja azt a szélesebb (kultúr)történeti perspektívát, amely hőseinek egyedi életét orientálja, melynek specifikus aspektusa olyan pluralizmus létrehozása, amely a személyek közötti kapcsolatokon nyugszik J\. mi városunk évszázadokon át szigetből állt, s Felsővárost sem annyira az emberi szó vagy a szekerektől összeszabdalt utcák kapcsolták össze az alsóvárosi fiivarosok és halászok házaival, a szeibek, görögök, és zsidók lakta Palánkkal vagy rókussal, mint inkább a fó zenéje, a virágok vagy a rothadó avarral játszó szál illata. [...] Szeged felett a holdban magyarok táncolnak, a holdban cigányok nyúzzák a hegedűt [...] újhold napján meg zsidók keringenek a templomuk udvarán. S ahogy az embereknek, úgy a városnak is van lelke, amit nem a tanácsosok, a városvédők, de nem is a hivatalos krónikaírók fognak lefesteni. S nem is az írók, az úgynevezett művészek [...]. A leikéről egy város maga dönt, titkosabb tanácsokon és rejtett összejöveteleken, ahol sem a résztvevők, sem pedig a döntnökök kiléte, származása, főképpen a célja nem írható pontosan körüL” (21.) A Virágzabálók szellemi horizontja rávilágít arra, hogy a társadalmi hovatartozás tudata, illetve a „kollektív identitás” a közös tudásban és emlékekben való osztozáson alapul. „Ezekben a beszéd közvetítésével, pontosabban egy közös szimbólumrendszer használata révén osztozunk: hisz nem csupán szavakról, mondatokról és szövegekről van szó, hanem rítusokról és táncokról, mintázatokról és díszítményekről, viseletekről és tetoválásokról, ételekről-italokról, emlékművekről, képekről, tájegységekről, útjelzőkről, mezsgyékről.”1 Darvasi 1 Jan ASSMANN: A kulturális emlékezet /írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban/, (ford.): HIDAS Zoltán, Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1999,138. 139
