Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

vonatkoztatási mezőként léteznek. A válogatás is korlátok áthágása, abban az értelemben, hogy a kiválasztott összetevők kikerülnek azokból a rendszerekből, amelyek sajátos feladatukat ellátták. Ez áll mind a kulturális normákra, mind pedig az irodalmi utalásokra. Mindkettő úgy épül be minden új irodalmi szövegbe, hogy az érintett rendszerek struktúrája és szemantikája is felbomlik."3

Az író a világok összjátékát egyre összetettebb formával látja el. Számos valóságelem kapcsolódik a római császár és a filozófus, Seneca életéhez. Minél kifinomultabb módon kerül elő a társadalmi-történelmi világ Kosztolányi történetében, annál bonyolultabb lesz a két világot összekötő kapcsolatháló. Ez a mű olyan komplex struktúra, ahol az egyes nyelvi elemek valamilyen módon aláássák a történelmi tények komolyságát, melyek ugyanakkor immanensen meghatározzák a mű szerkezetét.

A finom iróniával fűszerezett regény a lét időbeüségének keleteurópai, valamint individuális tapasztalatát kívánja az egyetemes értelmezhetőség távlatába vonni. Nem véledenül írja 1923-ban kelt levelében Thomas Mann Kosztolányinak, hogy „ez a mű több mint a kultúra s egy nemzeti vagy akár európai színvonal terméke, hogy egyéni merészség jegyét viseli homlokán, bátor magányból született, s olyan emberiességgel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz. Ez a költészet lényege”.4

Jól megfigyelhető, hogy a regény egyszerre olvasható a múltbeli történések és az ezekre emlékeztető tudat példázataként is. Való igaz, hogy az értékítéletek vagy ízlés- és divatváltozások más nyelvi

3 Wolfgang ISER: A fiktív ét az imagindrius /Az irodalmi antropológia ötvényein/, (ford.): MOLNÁR GÁBOR Tamás, Budapest: Osiris, 2001,25.

4 Thomas Mann levele Kosztolányihoz, in KOSZTOLÁNYI Dezső: Nero, a véres költő. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968, 5.

124