Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

címmel, majd nem sokkal rá, 2009 elején Jasna Vombek méltató kritikája is napvilágot lát a Dnevnik kulturális rovatában A Semmi következetessége* címmel. Az elismerő, méltató recenzióból megtudjuk, hogy a regényben a megidézett hagyomány funkcióáthelyezésen esik át, valamint a nyelvi-poétikai eljárások is (újra)alakításra kerülnek.

Az olyan nagy formátumú íróknál (a klasszikusoknál), mint amilyen Kosztolányi Dezső is, akik művészi alkotásaikban az ember szellemi világának különös dimenzióját tárják fel, az újfajta olvasatok mindig lehetségesek és gyakoriak. A szlovén olvasó számára a szöveg nyelvi valóságtartalmának egyes lehetőségei érdektelenek Például az írónak Szabó Dezsővel való konfrontációja nyilván irreleváns. Az esztétikai vizsgálódás a két szlovén kritikában a műre irányult, s az irodalom külpolitikai-filológiai mozzanataitól eltekintett, viszont figyelembe vette a történelmi elbeszéltség (narratíva - Tacitus szöveg) és a filozófiai kontextus (Seneca filozófiai eszmefuttatásait) diskurzusmeghatározó szempontjait.

A Neronban az alakok, a témák, a motívumok, a fragmentumok, a sémák stb. a történelem mozaikjából épülnek fel, és a valóság utánzatai. A kiválasztott elemek a szövegben másképp súlyozódnak, mint amikor megvolt a helyük a maguk korábbi/ismert rendszerében. A kiválasztás figyelembe veszi az irodalmi és szociokulturális rendszereket, a kombináció pedig - az elrendeződés módja, azaz a létrehozott szöveg - a szövegen belüli vonatkoztatási mezők határainak áthágását foglalja magába.

„Mimién irodalmi szöveg óhatatlanul társadalmi, történelmi, kulturális és irodalmi rendszerek sorából válogat, mely rendszerek a szövegen kívül, 2

2 Jasna VOMBEK: Doslednost niča, Dnevnik, 2009, 9/1,16.

123