Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Egyetemes homály

Szóval ott álltunk a város szívében, és vártuk a csajokat. Egyszercsak Peti megszólalt:

— Ott! Az a kettő jó lesz!

— A barna és a szőke a pad mellett?

— Ne magyarázz! Gyere!

Mint mindig, most is Peti kezdte a bemutatkozást:

— Hellóka! Látom vártok valamire vagy valakire.

— Igen, egy elég tökös csávóra, aki felvigyen minket a lakására — szólt vissza a szőke.

Peti szeme csillogott, mint az augusztus 20-ai égbolt a tíízijáték közben. Onnantól csak egy halk suttogást hallottam:

— A bogyós az enyém, — és kacsintott.

— Akkor megyünk? — kérdeztem.

— Még nem, megvárjuk Tánját is — szólt a barna, akit Peti nekem osztott le.

— Micsoda? Nem csak ketten vagytok? — lepődtünk meg.

— Neeem. De attól még áll a buli, ugye fiúk? — kérdezte a szőke.

Közben megjött Tánja is:

— Helló! Mit ti össze nem szedni csinibabák? Ezekkel ma este mi buli-buli? — mondta ezt orosz akcentussal.

—Akkor most mi megbeszéljük Pe... — kezdtem el a mondatott, de Peti oldalba vágott.

— Okés! Meg van dumálva! — rám nézett, és tudtam, hogy ő akarja az édes hármast. így volt igazságos. Ő volt a rangidtis, többször ki is húzott már a csávából...

Megfogtam a barna kezét és leköszöntünk:

— Akkor holnap találkozunk! Csáó chikánó!

Ahogy távolodtunk már, csak Peti gyenge dumája hallatszott, amint épp a külföldi poénokat nyomja...

A lány nem szólt semmit. Felmentünk a lakására.

8