Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Egyetemes homály

— Úgy látom, kettesben maradtunk... — próbáltam közeledni hozzá.

— Nem kell a duma cowboy! Csak dobd le a gatyát, és tégy magadévá! — engem nem kell kétszer kérni.

Ledobta szexi piros ruháját az ágy szélére, és elkezdte lehúzni a vérvörös taligáját. Aztán ledöntött az ágyra, és végigharapdálta a nyakamat. Olyan volt, mint egy igazi megveszett amazon, mint egy éhes tigris.

Életem egyik legmeghatározóbb éjszakája volt. Szinte izzott a levegő. A lánynak pedig olyan gyönyörű alakja volt, amilyen csak a filmekben van a szexi főszereplőnek.

Az éjszaka gyorsan eltelt. Következhetett a kínos reggel. Gyorsan felvettem a nadrágom, és próbáltam halkan kiosonni, amikor megszólalt egy édes hang:

— Felébredtél?

— Igazából már mennék is — kapkodtam.

— Nem is akarsz maradni?

— Ha nagyon akarod, maradhatok egy kicsit... És hogy hívnak?

— A nevem Kira. A tiéd?

— Démien vagyok, de sokaknak csak D.

— Vajon mit szokott Démien csinálni, amikor nem egy idegen ágyából siet haza? — és elnevette magát.

Nekem ez a mondat egy kicsit kínos volt.

— Igazából gitározom, élem az életet, tudod... — körülnéztem — , de látom, ezt neked nem kell elmagyarázni. És te mit szoktál kezdeni magaddal?

— Hobbim a lovaglás — na, ekkor félrenyeltem.

Most már neki volt kellemetlen:

— Mármint nem úgy, de a tegnapi sem volt rossz — és kacsintott egyet, majd megharapta az ajkát.

Ez egyáltalán nem volt igazságos... Honnan tudta, hogy erre gerjedek?

9