Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A kocsmában

Új vendég jött. Ez nem volt szimpatikus. Bár az első sem igazán, de ki kell szolgálni, mivel ez a munkám.

— Segíthetek valamiben uram? — kérdeztem tőle is illedelmesen.

— Adjon egy pofa sört! — annyira üvöltött, hogy megijedtem.

— Mi lenne hapsikám, ha kicsit lenyugodnál, és kedvesebb lennél a hölggyel? — állt ki értem Démien.

— Az ilyen idióták miatt tartunk ott, ahol... — szólalt meg ismét az első vendégem.

A kávés ember története

A szokásos napok közé tartozott volna ez is, ha reggel nem az ügyvédnél jártam volna, hogy elváljak a feleségemtől. Mindennapos sétámat tettem meg ezekkel a nem mindennapos érzésekkel. Már nem volt értelme az életemnek. Elveszítettem a feleségem, a cégem és még a gyermekemet is. Hiába mondják nekem, hogy hetente láthatom, így nem olyan nagy dolog. De az! Apa nélkül nc5 majd fel, én pedig nem tehetek ellene semmit.

Ballagtam az utcán, rágódtam a gondolataimon, amikor elhaladtam egy ismerős kávézó mellett. Sosem ültem be ide, de úgy éreztem, hogy most be kell mennem. Benyitottam.

Egy kedves hölgy fogadott:

— Jó napot! Mit hozhatok?

— Kávét, erőset, tejszínhabbal.

Nem volt kedvem beszélgetni. Csak egy kávét szerettem volna, mint máskor, csak most máshol. Kihozta a kávét, és mosolygott. Nem tudtam mit kezdeni vele. Legszívesebben meghaltam volna szívfájdalmamban.

41