Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A kocsmában

— Itt vagyok — siettem vissza.

— Úgy érzem, mi jól ki fogunk jönni .

Hoppá..., elbízta magát szerintem.

— Amennyiben mindig iszol legalább egy whiskey-t jéggel, akkor igen — nevettem.

Hozzám hajolt és a fülembe súgta:

— Szerintem most benedvesedett a bugyid...

Nagyon is elbízta magát.

— Ha lenne rajtam, akkor talán — súgtam vissza. Gondoltam kicsit beindítom. Érdekelt, mi sül ki belőle.

Szemügyre vettem. Valami izgató dolgot találtam:

— Ó, van tetkód? — kérdeztem lelkesedve.

— Igen, kettő is. Ha akarod megnézheted — felhúzta a pólóját.

— Slash? És a másik? — egyre jobban érdekelt.

A másik kezét nyújtotta felém.

— Hűha! Ez kicsit összetett. Mi ez? — nem erre számítottam.

— Ez csak egy szimbólum.

— Vagy talán több is.

Igyekeztem csiklandozni az ereket a kezén, de nem jött zavarba. Talán észre sem vette... Lehet, bénán csináltam?

— Még három óra és végzek. Mit szólnál, ha utána elmennénk hozzám? — tudtam, hogy itt dől el minden.

— Tetszik az ötlet.

Könnyéi zsákmány volt...

— llgy gondolod, még hatig maradjak itt és igyák? Le akarsz engem itatni? Vagy mégsem?

— Amennyiben elfogadsz egy italt, esetleg kettőt...

Egy kis női báj is kellett, bevetettem az elragadó mosolyom.

— Hmm, tetszik az ötlet.

Meg is volt. Megszereztem magamnak.

40