Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
Démonom voltál
— Ez az! Ez az a tökösség, ami hiányzik belőled! Ezért nem vagy sikeres... Most pedig ragadd meg, és ültesd a szívedbe! Ne légy szerény, húzkodd, karmold, üsd, amíg nem a tiéd! — Te meg miről beszélsz? Teljesen megőrültél? — semmit sem értettem. — Igen, őrült vagyok! Neked is azt kéne... De nyugalom, hallottam mindent, amit mondtál. Átérzem a fájdalmadat. Mondhatnánk, hogy én vagyok maga a fájdalmad. — Igen? — megzavarodtam. — Ha a whiskey a kedvenced, miért nem azt isszuk bor és abszint helyett? — ennyi jött ki. Nem is gondolkoztam azon, amit most mondott. — Mert az utóbbiban az igazság! Igyál velem belőle! — és ittunk. — Na, most jöhet egy sötétebb, hozz egy whiskeyt fiú! — és én hoztam. — Hogyan tudsz nekem segíteni? — Ez egy igen fasza kérdés, mármint jó kérdés... Néha egy kicsit csúnyán beszélek, de végül is a retorikai pornót nem büntetik még... — Te miről beszélsz? A többit sem... — nem mintha nagy kedvelője lennék. — Komolyan? Amikor utoljára itt voltam, teljes mértékben megvetették, főleg a papok. Mennyit változott a világ... Ne hazudj fiam! Legalább magadnak ne! Nincs abban semmi gond, ha néha megnézel egy-egy pucér nc5t, ahogy épp... — Értem! — szóltam közbe. — Inkább igyunk! — Te mondtad! Ez a beszéd, fejlődsz! — elérte a célját. Ennyi lett volna? — Meg kell először is találnod a válaszokat azokra a kérdésekre, amikre nem tudtál válaszolni. Milyen logikus, hisz amire tudsz válaszolni, arra már nem kell... 22
