Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
Démonom voltál
— Igen? De gondolom kisebb dózisban — nem is tudom, hogy kinek érveltem... neki, vagy magamnak? — Az mindegy! Nem látod a magtól a kaptárt! — Ez a mondás nem is így van! Nem látjuk a fától az erdőt! Ne írd át, nem hiába van így! — oktattam ki udvariasan. — Látod? Megint nem érted a lényeget. Menthetetlen vagy... Na, de mondd, hogy miért is hívtál. Segítség kell kölyök? — egy pillanatra mintha őszintén törődött volna velem... — Ami azt illeti, igen. Nem megy... — Már megint ez a baj? Mikor tanulod már meg teljesen? — faggatott idegesítően. — Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű... Nem csak rólam szól ez az egész! — Csak kifogásokat keresel... — Talán igazad van. Talán csak kifogásokat kerestem. Nem hinném, de ha így van, akkor taníts! — könyörögtem neki. — Na, végre haladunk — megint az a kaján vigyor. — Miről van akkor most konkrétan szó? Csak úgy nem megy nekem sem... Annyira hatalmas nem vagyok. — Úgy érzem az életem teljesen összeomlott, nem tudom kezelni a dolgokat... Úgy érzem, hogy az emberek sötét szíve sosem fog változni, nem fogják megtalálni a jót. Nem hiszem, hogy képes vagyok megváltoztatni a világot, amikor még a saját sorsom sem tudom irányítani, bármennyire is próbálkozom... És most... — hova lett? — Itt vagyok! Csak olyan hosszú monológot tartottál, hogy elmentem, dobtam egy sárgát, meg ittam egy whiskey t. Tudod, az a kedvencem! — Most ez komoly? Az én számlámra iszol, meghívatod magad, de meg sem hallgatsz? — teljesen kikeltem magamból. 21
