Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Egyetemes homály

— Akkor én most... — mondtam nyögvenyelősen.

— Óóó, persze, nyitom! — és még egyszer megragadta.

— Hisz te kemény...

— Nekem már tényleg mennem kéne — rohantam ki a lakásból, mint egy idióta.

Otthon már várt rám Peti. Láttam rajta... Azt akarta, hogy kérdezzek, de nem tettem. Nem sokáig bírta, elkezdett mesélni:

— Hallod, ezek az oroszok nem csak a háborúhoz értenek... Ha érted, mire gondolok...

— Igen értem haver! És a másik? Nekem az a Tánja nem jött be.

— Pedig nagyon ügyes a kiscsaj. A szőkére gondoltál amúgy? Az azt hiszem, hogy Betti volt. Vagy Bianka? Nem vagyok jóban ezekkel a B-betűs nevekkel — s felnevetett.

— Akkor jó lehetett az éjszakád.

— Fergeteges, űberfaszagányos, zsírkirály. És a tiéd?

— kérdezte tőlem, de nem voltam biztos benne, hogy érdekli.

— Mit mondjak róla? Elment... — és csak legyintettem. De nem így volt. Nagyon is érdekesnek találtam azt a lányt. Valami megfogott benne.

— Ez kamu! Mindig túl szerény vagy...

Nem válaszoltam semmit, csak elmentem a szobámba. Egész nap csak arra a csajra tudtam gondolni. De miért? így persze gyorsan elment a nap. Bejött Peti:

— Csoki, mentem!

— Hova? — ugrottam fel ijedten.

— Bulizni. Mié', hova?

— Már annyi az idő?

— Aha, jössz?

— Nincs kedvem menni.

10