Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Gazdaság és mezőgazdaság

de aztán amikor felért a tűz, akkor alul lezárták a tűznyílásokat és hagyták pár napig. Ezután szétbontották.

Ezzel a módszerrel a tégla nem került sok pénzbe, csak rengeteg fáradozás járt vele. Fogadtak egy téglás-mestert, esetleg egy-két sárkészítőt, ha nem volt a családban elég munkaerő. A kiégetésre használt fa sem került pénzbe, csak sok munkába. Esténként az égetéshez sokan össze szoktunk jönni, öregek, fiatalok vegyesen, s olyankor volt nagy tere-fere, politika, néha még nótaszó is. Közben szoktunk krumplit, kukoricát sütni.

Az építkezés ilyenformán ment, közös munkával. Legelőször körüljártak a faluban azoknál, akiknek volt valamilyen fogatuk egy kis fuvarra. Akik elvállalták, téglát, kavicsot és homokot szállítottak, vagy valamilyen főlefát. Ilyen módon az építőanyag egy vagy két nap alatt össze lett hordva. Végül elkezdődhetett az építkezés, csak a kőmőveseket és az ácsokat kellett fizetni, mert az építkezésnél segítők is „ingyenesek” voltak többségükben. Nekik csak ételt adtak és a végén megköszönték a segítkezést. Majd a jó Isten megfizeti.

Ha a házépítés nem is került nagyon sok pénzbe, csak a fáradozásba, az emberek mégis nehezen szánták rá magukat az építkezésre. Azok kezdtek neki, akiknek már majdnem leborult a házuk, mert azt a kevés kis pénzt is nagyon nehéz volt előteremteni. Kölcsönt meg nagyon nehéz volt kapni, meg nem is volt ajánlatos, mert mint már említettem a pénz értéke állandóan nőtt és közben egyre kevesebb jutott belőle. Egy Amerikából jött ember 1935-ben építtetett egy szép nagy téglaházat, gazdasági épületekkel. Minden munkát fizetett, fuvart, segítőket, úgy tudom, hogy a téglát is úgy vette, mondogatta, hogy olyan 50 000 dinárba került az egész. Ez az összeg egy tanítónak vagy egy csendőrnek másfél évi fizetése volt, egy kis kezdő hivatalnoknak négy évi keresete.

Már a nagy vásárokat megelőzően megkezdődtek a komoly mezőgazdasági munkák. Május vége felé a krumpli és a kukoricakapálás volt soron. Ezeket a táblákat előzőén megjárták egy erre a célra csinált kis kapálóeke félével, amit egy tehén vagy egy ló egyes igában a sorok között meg tudott járni úgy, hogy csak a sorokat kellett kiritkítani és a gazt kikapálni. De azért ez is elég volt, a legjobb időben is igénybe vett két-három napot. Nem volt ez erős munka, csak nagyon bele szokott fájdulni a derekunk. Különösen én éreztem ezt így, mert nem voltam nagyon hozzászokva az ilyen munkához. Hozzájárult ehhez, hogy ebben az időszakban már sokszor melegek is voltak.

74