Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Gazdaság és mezőgazdaság
általában közepes volt. Például 8-12 métermázsa búzánk és ilyenformán rozs is. Termett ezen kívül még zab, köles, hajdina is az állatok részére, de az utóbbi kettőből emberi étkezésre is kiváló kása volt készíthető. Aztán volt még ezen kívül egy-egy földdarab krumpli, kukorica, répa, burgundi, amennyire éppen szükség volt. A földeket a maximumig kihasználták. Három év alatt - ennyi ideig tartott egy trágyázás - négy termést „vettek le” a földekről. Ez a következőképpen történt: tavasszal trágyáztak, ebbe tettek ún. tavaszit. Ez lehetett krumpli, kukorica, zab vagy tavaszi köles, árpa, esetleg burgundi. Ezek őszre termést hoztak és akkor bevetették őszi búzával. Ezt a második év júliusában learatták, majd a szántás után két hónapot pihent a föld és szeptemberben bevetették rozzsal. Ennek aratása a következő év július elején történt, a tarlót mindjárt fölszántották és bevetették répával, vagy kölessel, esetleg hajdinával. Ez már a harmadik év és a negyedik termés, mert beérett jó három hónap alatt a köles vagy a hajdina szeptember végén, október elején, a répa pedig Mindenszentek tájékán. így a föld jól ki volt használva. Árpát akkoriban nem nagyon termeltek nálunk. Általában - esetleg néhány évenként változóan - volt két igás tehenünk, és két-három darab kisebb, ún. növendékmarhánk. Például üsző, fiatal tehén, kisborjú vagy valami kis bika, eladásra. Egy ilyen kis növendék állat árából meg tudtuk fizetni az évi adót. Úgy emlékszem, hogy körülbelül 500 dinárt fizettünk évente két részletben. Adóval soha nem voltunk elmaradva, másra volt-e vagy sem, az nem volt érdekes, adóra kellett, hogy legyen. Sokan voltak akik ezzel is el voltak maradva, vagy az időben fizetés érdekében kölcsönöket szedtek fel. Kölcsönöket magángazdáktól nem nagyon lehetett kapni. Közülük nagyon kevésnek volt felesleges pénze. De azért volt néhány ház, ahol jó kamatra adtak. Volt egy takarékpénztár Dobronakon is. Egy magánember volt a tulajdonosa, jó pénzes ember. Jó kamatra nála is lehetett kapni kölcsönt, ha volt rá fedezet, vagy jó kezesek. A mi családunknak adóssága sohasem volt, talán néha egy kis bérlet elmaradás Rozi nénénk felé. Pénzt úgy próbáltak előteremteni, hogy külföldre mentek dolgozni. Jóska bátyámnak, meg még néhány vele egykorú fiatalnak 1931-ben sikerült bekerülnie egy mérnök mellé segítő-munkásnak. Akkor mérték fel a legelőt és ezzel a munkával egy kis keresethez jutott. Már előzőleg jelentkezett Muraszombatban a munkaközvetítő irodában, hogy elmenne Franciaországba munkára. Már néhány évvel korábban megkezdték a munkások 62
