Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
A nyár szinte végig a mezőgazdasági munkákkal telt el, őszre aztán maradt a már említett hegyrejárás. Karácsony előtt aztán elkezdődtek a disznóvágások, amelyek után a karácsonyi ünnepeket „lelkiismeretesen” meg is ünnepelhettük. A karácsonynak előzményei is voltak: kezdődött a Borbála-napi (december 4-e) köszöntgetésekkel, folytatódott a Mikulásvásárral, aztán jött a Luca napkor elmaradhatatlan lucázás, stb. Mikulás napján reggelre kis ajándékokat szoktunk kapni a cipőnkbe, amelyet este az ablakba tettünk és természetesen tisztességesen kifényesítettünk. Nagyon szerény ajándékok voltak akkoriban - nem az érték számított, hanem eleve az, hogy ajándékot kaptunk - nekünk azok is nagy örömet okoztak. Ilyen ajándékokat kaptunk: pár alma, aszalt szilva, vagy körte, füge és néha szentjánoskenyér. Nagy ritkán akadt egy-két szem kockacukor is. Mi már este izgalomban voltunk, mert állítólag jártak az utcán a „Krampuszok”. A Mikulástól ugyan nem, de a Krampusztól annál inkább féltünk, mert tényleg behallatszott az utcáról néha a lánccsörgés. Nekem nem volt „szerencsém” találkozni velük, amit nem is sajnáltam. Luca napkor (meg az előbb említett Borbála napon is) az volt a szokás, hogy a gyerekek verses köszöntőkkel jártak a házakhoz. Ilyenkor kis ajándékokat kaptak, diót, almát, aszalt szilvát és ilyesmiket. Aprópénzt csak nagyon ritkán osztogattak, pedig azt szívesen fogadtuk volna. Karácsonykor már nem kellett félnünk senkitől sem, de azért nagy izgalommal vártuk a kis Jézust az angyalokkal, hogy mikor hozzák a karácsonyfát, de mindig olyankor hozták, éppen „véletlenül”, amikor mi nem voltunk ott. Persze aztán már nem is nagyon sajnáltuk, csak a karácsonyfa volt a fontos, amely mindig megérkezett még szenteste. Akkoriban ez is elég szerény ajándék volt. A díszítés mellett (amelyet évről-évre elraktak szüléink), melyből sok volt a fán, volt még egy-két aranyozott dió, apró alma, pár szaloncukor, amit csak annak neveztünk, mert legtöbbször selyempapírba csomagolt fél szem kockacukor volt, néhány karácsonyi cukorka és gyakran aprósütemény. No meg találtunk a fán apró, színes gyertyákat és csillagszórót, semmiféle más ajándékot nem kaptunk a karácsonyfán kívül, de így is nagyon boldogok voltunk. Aztán le kellett térdelnünk a fa alá és imádkozni, amennyi imádságot tudtunk. Vízkereszt napjáig a karácsonyfát nem lett volna szabad leszedni. Valamennyire be is tartottuk, de nem valami szigorúan. Már szenteste, de mi gyerekek másnap is eljártunk egymáshoz karácsonyfa nézőbe, este későn meg szenteste néha elmehettünk mi gyerekek is az éjféli misére. Már egy-két órával a mise 48
