Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
Nem volt felesleges nekik az a helyiség, de kiadták, mert kaptak érte néhány dinár bérleti díj at, amely nagyon j ól j ott abban a pénztelen világban. Csak az arányokat szeretném érzékeltetni, hogy az idő tájt a mi Tüskeszer nevű utcánkban, a cigányok házain kívül 65-66 darab lakóházból talán öt-hat lehetett a zsindelyes faház és talán két-három épült téglából. Abban az időben, amíg én is a faluban éltem 1937 végéig, sorra épülgettek a téglaházak, az utcánkban is öt-hat, az egész faluban 25-30 lehetett a téglából épült házak száma. Ez idő alatt az említett, régi formájú zsuppos faház csak kettő épült, éspedig a Sánták cipészé Tüskeszerben és Lajter Jánosé a Csillag utcában. Ezeket az agyaggal tapasztott faházakat minden évben kellett (volna) javítgatni: a kopásokat újra tapasztani agyaggal, s kívül-belül újra meszelni. Am ezek a javítások néha elmaradtak, különösen kívül. Pedig, ha csinálták, alul szép piros csíkot meszeltek egyfajta piros földdel, amely a Felső-hegyen volt található bőven és ez nagyon széppé is tette ezeket a házakat. Meszelni általában tavasszal szoktak, akkor némelyik egész csinos lett, de voltak olyanok is, amelyeket gerendákkal kellett megtámasztani, hogy el ne dőljenek. Mivel tégla, vagy beton-alapja nagyon kevésnek volt, ahogy a fa a földben kezdett elrohadni, úgy ferdült el az épület is. Szerencsére azért ilyenre kevés példa akadt. A falu házain kívül volt még egy cigánytelep is, amelynek talán 25-30 lakója is volt. A telep 10-12 házból állt, közöttük akadt néhány olyan is, mint a többi szegény parasztház, de ezek mellett nem volt melléképület. Akadt köztük egy-két putri is. A férfiak általában zenészek voltak, asszonyaik meg kéregetni jártak a faluba, néha a szomszédos szlovén falvakba is. Ezt a kéregetést úgy nevezték, hogy „mangázni” mennek. Nem volt velük különösebb baj, békében éltünk velük. A mi utcánk végén volt ez a cigánytelep, a legelő szélén. Ok sem loptak többet, a „fehér-cigány”-nál, esetleg a mezőn valami csekélységet, amit nem is lehetett észrevenni. Azokban az időkben elég gyakoriak voltak a lopások, betörések, főleg a pincékbe a hegyen, de ezekben az esetekben sohasem volt gyanú a cigányokra és a csendőrök sem zaklatták őket. Jöttek a zenészek névnapokat köszöntgetni a házakhoz, aztán még a lakodalmakban, mulatságokban is muzsikáltak. Akkor csak a cigányzenészeknek volt „szabadalmuk” a muzsikálásra. Néha nyári estéken otthon is rázendítettek és énekeltek is hozzá, mi meg a távolból hallgattuk őket. De néha veszekedésre is rázendített a cigánytelep lakossága, ahhoz nagyon „értettek”. Verekedésre azonban sem 38
