Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

ház, amelynek más volt a rendeltetése, pl. üzlet, kocsma, iskola vagy valamilyen hivatal. A parasztházaknak több, mint a fele agyaggal tapasztott, szalmafedeles, ún. boronaház volt. Ezeket arról lehetett megismerni, hogy sarkaikon a kiálló, keresztberakott faelemek feltűnővé tették őket. Volt még ezeken kívül szintén fából készült ház, amelyeket már fűrészelt fából raktak, de vaspántokkal voltak a sarkaikon összefogatva. Ezeknek a sarkain nem lehetett „boronát” látni, bevonták náddal és vakolattal látták el úgy, mint a téglaházakat. Többségük zsindellyel volt fedve, tehát egy kis jóakarattal téglaházaknak is lehetett nézni ezeket.

Zsuptetős ház a hozzátartozó gazdasági réssszel (Göntér Endre fotogyűjteményéből)

Mindkét házfajta többnyire három „derék”-ból állt, azaz három helyiségből: egy szoba, egy konyha és egy kamra. Az istálló, a pajta és a többi gazdasági épület külön volt, többnyire úgy, hogy a lakóház folytatását képezték. A sor legvégén voltak a disznóólak. A faluban akkor talán 25-30 olyan ház volt, amelyek már téglaházakként épültek. Ezekben rendszerint két szoba volt. Tulajdonosaik közül sokan az egyik szobát, esetleg a fele konyhát is kiadták bérbe, általában csendőrnek, fináncnak, tanítónak, stb.

37