Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Események, változások a falu életében a két világháború között
akart nálunk meghonosodni. Úgy tudom, hogy a mi Prekmurjénk amolyan „büntetőtábor”-nak számított nekik. Ezt egy tanítónőtől tudtam meg, aki elmesélte, hogy az apjától azt kérdezte valaki: „mit vétett a te lányod, hogy Prekmurjébe helyezték?” (Krulc tanító néni mesélte már nyugdíjasán). A legtöbb szlovén tanítónak, akik nálunk tanítottak, német hangzású neve volt. (Pl. Snuder, Katz, Krulc, Kneisel, stb.) Preininger igazgató úrról pedig csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy 1941-ben, amikor bejöttek a magyarok, felmentették állásából. Doma Gizi tanító nénit és a férjét, aki finánc volt, még a harmincas évek közepén Ljubljanába helyezték. Mikor ott szolgáltam a katonaidőmet, gyakran meglátogattam. Neki nem volt panasza senkire sem. (De ő nem is tanított nálunk a negyvenes években). Az eddig említett esztendőkben a hitoktatás kötelező volt az iskolákban. Minden héten kétszer volt egy-egy óra. Engem az első három évben Lejkó István, Bakán István és Hermán Ferdo tisztelendő urak tanítottak hittanra. Utóbbinál készültem fel 1930-ban az első szentáldozásra és a bérmálásra is. Negyedikben visszajött Lejkó tisztelendő úr és végig ő tanított már. A hittant mi magyarul, a szlovén gyerekek szlovénul tanulták. A streleci gyerekeknek is a régi muravidéki hittankönyvük volt. Hermán Ferdo tisztelendő úr idevaló volt és beszélt magyarul is. A háborúban tábori lelkészként szolgált. Ebben az évben már másodszor jött Dobronakra, ő tanította korábban Jóska bátyámat is. Az első plébános akire emlékszem Volper Pál volt, ő még a magyar időkből maradt itt. Szlovén nyelven nem is nagyon tudott. Az első káplán akire emlékezem Lejkó István volt, beszélt magyarul is. 1928-ban elment Dobronakról s Bakán István jött a helyére. O szintén szlovén származású volt és elég jól beszélt magyarul. Hamar elment, s akkor került a helyére Hermán káplán. Érdekes, hogy valamikor 1930 nyarán újra cseréltek, visszajött helyébe Lejkó tisztelendő úr, aki mindaddig maradt, amíg Dobronakon éltem. Mikor Volper plébános úr betegeskedni kezdett, Lejkó tisztelendő úr helyettesítette. Aztán 1935-ben vagy 1936-ban Volper Pál visszaköltözött Magyarországra és Lejkó István lett a plébánosunk. Neki káplánja már nem volt, igaz addigra Kebele különvált a dobronaki egyházközségtől. A következőkben olyan eseményekről teszek említést, amelyek ha nem is a mi falunkban történtek mind, de mindenképpen a falunkkal kapcsolatosak. 26
