Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Szonettfoszlányok

7.

Mindent túlszárnyal a buzgó fohászkodás, istenben rejlik egyetlen támaszunk, bizakodva reméljük, hogy lesz majd feltámadás, egymást viszontlátni adódik alkalmunk.

Nem hisszük el, hogy elvesztek nagyjaink, ember-óriásokkal telített mindenütt a temető', pedig együtt képzó'dnek nagy, nemes gondolataink - ha reánk pillant majd újra a teremtó'.

Platánok és cédrusok, nyárfák és fenyőit néma terebélyesedése eltakarja a halotti csendet, nem hallatszik népes utcák moraja, dudája.

Nem hagyunk benneteket, hess innen keselyűk, halott nagyjaink, éló' halottaink igénylik a rendet - csalódások és remények délibábos harmóniája.

59