Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Szonettfoszlányok

8.

Csalódások és remények délibábos harmóniája szövi át napjaink szürke perceit, szomorú vasárnapok egymásutánja nyomasztja aggódó bolyongók kihalt lelkeit.

Kacagó társaságra, mulatozó zajra csak elvétve bukkanhat félő tekintetünk, annál több sírásra, görcsös morajra kényszerül könnybe lábadt szemünk.

Sírok között fohászkodunk,

vihar pusztította tájak zugait járjuk,

értelmetlen tiszteletkörök megtétele után.

Lábunk ujjaira támaszkodunk, fájó csuklónkat ökölbe zárjuk, hadd jöjjön már az utolsó délután.

60